Februári jelöltünk Élő Anita, a Heti Válasz munkatársa

elo-anitaÉlő Anita a Magyar Nemzetnél kezdte pályáját, még a rendszerváltáskor. Fő témájává akkor vált a szociálpolitika és az esélyegyenlőség. Később alapító tagja lett a Heti Válasznak, 15 éve dolgozik a lapnál, tavaly óta rovatvezetőként tevékenykedik.

Melyiket nem kellett volna?

A Papp György Tamás–Élő Dorottya házaspár nyerte el 11 gyerekével „Az év európai családja”-díjat, a Heti Válasz cikke is a tavalyi elismerés kapcsán született. A Családbarát Médiáért-díjra jelölt írást Élő Anita jegyzi, aki jelen esetben nemcsak szerző, hanem a cikkben szereplő édesanya nővére, gyermekeinek pedig keresztanyja is.

Melyiket nem kellett volna? – Anita már cikke címében is testvérét idézi, írását olvasva pedig érhetővé válik ez a költői kérdés, amit édesapjuknak felelt, aki aggódott, hogyan boldogulnak majd ennyi gyerekkel. A szerző nevetve mesél arról, hogy noha saját családtagjairól van szó, a riport elkészítése nem volt egyszerű. „December elején derült ki, hogy a díjat húgomék nyerték, a kollégáim ekkor kértek meg arra, hogy karácsonyra nagyobb anyagot is készítsek róluk. Viszont ez nehéz újságírói feladat, a sógoromék ugyanis a legelfoglaltabb emberek közé tartoznak. Emiatt mintha az államfővel készült volna az interjú, a kérdéseket el kellett előre küldeni” – meséli Anita. Ez elsőre furcsának hat, viszont érthető: a hatalmas család miatt igen nehéz testvérével úgy beszélgetnie, hogy a körülmények zavartalanok legyenek. „Valamelyik gyerkőc mindig odajön, ami alapesetben jó dolog, viszont garantáltan nem tudunk két mondatot végigbeszélni. Most ráadásul óriási volt náluk a média érdeklődése, egymást váltották a stábok a nappalijukban. A kicsik annyira elfáradtak az állandó szereplésben, hogy fotózással nem is gyötörtük őket, a család saját képeit használtuk” – érzékelteti Anita azokat a nehézségeket, amelyek a speciális feladatnál előálltak.

A szerző kiemeli, hogy noha értékrendjük hasonló, testvére életpályája az övétől nagyban különbözik. „A húgom 20 éve főállású anya, otthon van a gyermekeivel, én pedig mondhatni munkamániás vagyok. Ezt a kettőt kellett ütköztetni, cikkemben is ezt mutattam be humorosan. Például a nagy család sok mindenben a segítségemre szorulna, főleg mert édesanyánk már nem él, viszont abból, hogy én más alkat vagyok, sok vicces jelenet adódik. Egyszerre sosem vigyázok három gyereknél többre, az nehéz lenne, a húgom és a férje sem egy pillanat alatt lettek nagycsaládosok, nem egyszerre lett 11 gyermekük” – emeli ki Anita. A riportban azokat bátorítja, akik úgy érzik, egy-két gyermekkel sem könnyű, mert a testvéréék is átmentek ezeken a stációkon. Neki is a feje tetején táncolnak a kicsik, és ez így is van rendjén, hiszen az ő feladata keresztanyaként az, hogy kényeztesse őket. Jó példa erre, hogy amikor a gyerekek nála vannak, igyekszik az étkezéseknél a kedvükre tenni. Otthon ez nem mindig lehetséges, hiszen irreális elvárás, hogy a húga külön főzzön 11 gyerekre – viszont a születésnapokon mindenki a kedvencét kapja.

/Szabó Emese írása/

Vissza