Januári Jelöltünk a Nők Lapja munkatársa

Jonap_RitaJónap Rita magyar-angol szakon végzett, a gyermekei születése előtt gimnáziumban és nyelviskolában tanított. Amikor harmadik csemetéje óvodás lett, elvégezte a Sanoma Médiaakadémiát, utána kezdett írni a Nők Lapjának.

A varázslat ereje

Tényleg a Mikulás hozza? Ezzel a címmel írt cikket Jónap Rita arról, hogy a gyerekek mennyire várják a Mikulást, a Télapót, a Jézuskát és az angyalkákat, mennyire kétkedés nélkül hisznek létezésükben, jótetteikben. A titok őrzésére buzdító cikke a Nők Lapjában jelent meg, és lett a Családbarát Médiáért-díj januári jelöltje.

Mivel háromgyerekes anyukáról van szó, Rita már nem kételkedik abban, hogy a kicsik Mikulásba vetett hitét a lehető legtovább meg kell őrizni. Ugyanakkor tisztában van azzal, hogy minden családban felmerül, mikor kell elárulni, meddig jó eltitkolni, hogy a csodák valójában szülői közreműködéssel történnek. A cikkel a dilemmázó apukák és anyukák kételyeit szerette volna eloszlatni.

„A témában nyilatkozó gyerekpszichológus kiemelte, hogy egyes családokban ez nagy problémát okoz. Még ha túlzás is, hogy mindez komoly nyomást jelentene a szülőkre, kérdésként mindenkiben felmerül” – emeli ki a szerző. Mint mondja, ez már önmagában elég ok arra, hogy szakértő segítségével adjanak néhány jó tanácsot a témán töprengőknek. Fölidézi, hogy amikor legnagyobb, ma 15 éves gyereke még kicsi volt, maga is sokat gondolkozott azon, mit tegyen, ha egyszer rákérdez a Mikulás létezésére. Végül úgy döntöttek, azt mondják, ők hisznek benne, és ezt az állítást, ameddig csak lehet, fenntartják. Addig, amíg a gyerek hitt benne, nem akarták megtörni a titkot. A helyzet akkor persze nehezebb, amikor a családban már vannak kulisszatitkokat ismerő nagyobb csemeték, mellettük pedig kisebbek: ilyenkor fontos, hogy az idősebb gyerekek ne játsszák túl a szerepüket, a kisebbek hite komolyabb színjáték nélkül maradjon meg. Rita tapasztalata szerint a nagyobbak a kistestvér kedvéért szívesen belemennek ebbe a játékba, maguk is örömüket lelik benne. Az olyan helyzeteket is lehet kezelni, amikor a gyerek ovis társai előtt a titok már nem titok, a leplet pedig a csoporttársak előtt is lerántják: ilyenkor el lehet mondani, hogy máshol a szülők veszik az ajándékot, de adott helyen a Jézuska hozza.

A Mikulás és a Jézuska mellett a Fogtündérnek is komoly szerepe van Rita családjában: még a legnagyobb gyereke is igényli, hogy egy-egy fog elvesztése után a párnája alá ajándék kerüljön, pedig tökéletesen tisztában van azzal, hogy az apró meglepetést a szülei csempészik oda. Ebből jól látszik, hogy a csodák akkor is sokat jelentenek, ha mindenki tisztában van azzal, hogy a csodatevő lények fizikai valójukban nem léteznek. Illetve léteznek, csak valójában nem fogtündérek.

/Szabó Emese írása – megjelent a januári Képmásban/

 

Vissza