Greff András

Jelölve: Április / Médium: Marie Claire

Greff András sokáig a Magyar Narancsnál dolgozott kulturális szerkesztőként, jelenleg szabadúszó, főleg a Marie Claire-be, illetve zenei témákról a Recorderbe és a Revizorba ír. Emellett a HVG és az Animus Kiadó könyvszerkesztőjeként is tevékenykedik.


Vissza

A pályaműről

„Apáról fiúra”

A férfiak nőkhöz való viszonyulásában meghatározó szerepe lehet az apa–fiú kapcsolatnak, ezt kívánta bemutatni Greff András, aki a témáról hét ismert férfivel beszélgetett, megszólaltatva azok fiát is. „Apáról fiúra” című cikke, amely a Marie Claire-ben jelent meg, a Média a Családért-díj áprilisi jelöltje lett.

 

Tavaly fontos témává vált a metoo-mozgalom, és miután annak magyar vonatkozásai is nagy port kavartak, az emberek rengeteget beszéltek a szexuális zaklatás kérdésköréről. „Ezzel a témával lehet direkt módon is foglalkozni, de érdemes az egyéb vonatkozásait is megnézni. Ennek része az is, hogy a fiúgyerekek milyen családi környezetben nőnek fel, ott hogyan viszonyulnak a nőkhöz, hogyan beszélnek róluk, mit tanítanak a fiúknak akár direkt módon, akár példamutatással. Erről a mostani közbeszédben nagyon kevés szó esik, pedig a téma nagyon fontos” – emeli ki András.

A szerző igyekezett olyan interjúalanyokat keresni, ahol a fiúk különböző korúak, volt köztük óvodás, kamasz és felnőtt is. – „Az gondoltuk, hogy így más és más tapasztalatok jöhetnek elő, hiszen a mai szülők vélhetően másképp viszonyulnak ezekhez a kérdésekhez, mint mondjuk Haumann Péter, akinek már a fia is a negyvenhez közelít. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, pedig kicsit féltünk, ugyanis a felkért interjúalanyok gyerekeinek többsége még soha nem szerepelt a nyilvánosság előtt, még nem fotózták őket együtt. Viszont mindenki úgy érezte, hogy ez a téma fontos, így szívesen beszélt róla” – mondja András. Hozzáteszi, hogy számára nagyon pozitív meglepetést okozott az, mennyire szoros kapcsolatot érzett az apák és fiúk között. Ilyet inkább az anyák és a gyerekeik között szoktunk látni, pláne az anyák és a fiúgyerekek között. Az apa–fiú kapcsolat általában inkább konfliktusosabb. – Ehhez elég csak megnéznünk a történelmet vagy a világirodalmat, ahol az egészen éles és durva családi konfliktusok igen gyakran az apák és a fiúk között alakulnak ki. Az anya–fiú viszony sokkal békésebb, harmonikusabb, az jelenti a biztonságot és a meghittséget.

Itt viszont az apáknál is ezt láttam. Németh Gábor író és kamasz fia között például irigyelni valóan bensőséges a viszony. Az interjúkból látszik az is, hogy akik most huszonévesek vagy harmincasok, és vannak fiúgyermekeik, már elég jól tisztában vannak azzal, hogy a nőkhöz való viszonyulás témája miért fontos, mik lehetnek a problémák, és hogy mindezzel miért kell foglalkozni. A változások összességében pozitívak, az apák egyre tudatosabban igyekeznek jó irányba terelni a fiaikat.”