Külhoni jelöltek

A Média a Családért Alapítvány 2016-ban a határon túlra is kiterjesztette tevékenységét. Négy tagú zsűri – Erdélyből Csinta Samu, Felvidékről Molnár Judit, Délvidékről Tóth Lívia és Kárpátaljáról Kőszeghy Elemér újságírók – hónapról hónapra küldték térségükből a családról megjelent anyagokat. Az ebből válogatott 12 jelöltből is szakmai zsűri választja ki a győztest.

Összes
  • Sipos Betti
    anemptytextlline
    A sorsfordító jó szándék
    Nőileg
    Tovább a forrásra
  • Bálint Eszter, Bíró Blanka
    anemptytextlline
    Ádám és Éva nem Ádám és Béla
    Krónika
    Tovább a forrásra
  • Lakatos János
    anemptytextlline
    Szerényen, de boldogan
    Magyar Szó
    Tovább a forrásra
  • Külhoni Családbarát Médiáért-díj
    Balázs Katalin
    anemptytextlline
    Ahol hat szempár a fényforrás
    Gyergyói Hírlap
    Tovább a forrásra
  • Janikovic Nóra
    anemptytextlline
    Nőnek lenni jó, még ha nehéz is
    Új Nő
    Tovább a forrásra
  • Tamás Gyopár
    anemptytextlline
    Szeretettel feldolgozott veszteség
    Gyergyói Hírlap
    Tovább a forrásra
  • Somogyi Botond
    anemptytextlline
    Lányos boldogság a Szélyes családban
    Üzenet
    Tovább a forrásra
  • Csatlós Tünde, Dávid Panni
    anemptytextlline
    Leányanyának lenni nem leányálom
    Nőileg
    Tovább a forrásra
  • Farkas-Ráduly Melánia
    anemptytextlline
    Válságban a holtomiglan? Mentsd, amíg menthető
    Nőileg
    Tovább a forrásra
  • Derzsi Bernadett
    anemptytextlline
    Az apának vannak jogai
    Új nő
    Tovább a forrásra
  • Beke Beáta
    anemptytextlline
    Hogyan neveljünk és indítsunk iskolába három gyereket öt euróból?
    Felvidék ma
    Tovább a forrásra
  • Tómó Margaréta
    anemptytextlline
    Megbecsültség és biztonság helyett
    Magyar Szó
    Tovább a forrásra
  • Asztalos Ágnes
    Asztalos Ágnes írása az erdélyi Nőileg havi magazinban jelent meg.
    anemptytextlline
    Jók vagyunk együtt
    Gyakran hallhatunk a házasság válságáról, akárcsak a válások magas számáról. Kutatók és az átlagemberek is elemezgetik a helyzetet, keresik az okokat, a miérteket a problémára. Ugyanakkor az is elhangzik gyakran, hogy a házasságnál jobbat még nem igazán találtak ki, és kismillió tippet találunk arra, hogyan őrizzük meg épségét. Akiknek ez sikerült, azok jól tudják, mit nyújt, és miért érdemes tenni érte. Akiknek pedig (még) nem, a rossz hírek ellenére mégis vágynak rá. Talán A dán lány című filmben hangzott el, hogy "a házasság az egyetlen dolog, ami reményt ad az életben. Létrehoz valami mást, ami több, mint a kettő összege"
    Tovább a forrásra
  • Jenei Klementina
    "A szavak szerelmeseként  35 évesen találtam meg az utam. Éveken át az Új Kanizsai Újság felelős szerkesztőjeként dolgoztam, de egy éve, amióta a Magyar Szó, Vajdaság legnagyobb eladott példányszámú újságírójaként tevékenykedem, elsődleges feladatomként tartom az itt maradottak ösztönzését a helyben való boldogulásra. Hiszem és vallom Wass Albert szavait: „Ha őseink is elszaladtak volna, valahányszor nehéz idők jöttek, ma üres lenne ez az ország.” Ennek szellemében kutatom fel azokat az embereket a környezetmben, akik hasonlóképpen gondolkodnak, mentesek a nihilizmustól és arra összpontosítanak, hogy itthon boldoguljanak, mert lehet, csak keresni kell a lehetőségeket. Faragó Janiék kiváló példái annak, hogy Németországból hazatérve egy majdnem kétezres lélekszámú, lélegeztetőgépen lévő faluban is van élet, de még milyen! Olyan, ahol a saját boldogsáunk,a  belső békénk számít igazán, semmi más! Gyerekek az asztal körül, szeretet, a komfortzónából való kilépés, ami biztosítja a megálmodott jót!" - Jenei Klementina   Az írás a Magyar Szó című vajdasági lapban jelent meg.
    anemptytextlline
    Hazatérők - Az oromi biotermelő itthon érzi magát igazán gazdagnak
    Faragó Jánost 2010-ben az Év Biotermelője címmel tüntették ki, azóta is egyre sikeresebb munkájában, amit az is bizonyít, hogy már külföldre is eljutott nem csak hírneve, de termékei is. Azonban kacskaringós utat járt be, hogy visszatérhessen szülőfalujába, ahová elkísérte német származású felesége is. Mint mondja, mindenkinek oda húz a szíve, ahol meglátta a napvilágot. Őt Oromra, a legnagyobb lányát pedig vissza, Németországba.
    Tovább a forrásra
  • Tomojka Tünde
    Tomojka Tünde vagyok, eredeti szakmámat tekintve angol nyelvtanár, több mint tíz éve azonban anyanyelvemet mívelve a felvidéki magyar közösséget szolgálom az őket bemutató rádiós és televíziós hír-és magazinanyagokkal. Egy több éves európai kalandozás után visszatértem szülőfalumba, ahol ma is családommal élek. Ennek a vidéki miliőnek köszönhetem azt, aki ma vagyok, ahogyan ma gondolkodom, és amilyen szellemben a gyerekeimet nevelem. Itt ugyanis még mindig jellemzőek a közvetlen emberi kapcsolatok, a természetközeliség, itt még a levegőben vibrál az emberbaráti szeret. Édesanyaként a család, az otthon melege, a családi béke a legfontosabb számomra, így munkámban is, a témaválasztásban igyekszem jó példákat felsorakoztatni. Az anyanyelv szeretete, a nemzeti öntudat erősítése mellett a családi értékeket igyekszem közvetíteni. A példákkal, amelyeket bemutatok, igyekszem arra is rámutatni, hogy a jól működő család az nem véletlenül olyan amilyen, hanem a családtagok nap mint nap tesznek azért, hogy a családi fészek meleg maradjon, hogy az otthon egy olyan hely legyen, ahol a családtagok jól érzik magukat, ahova hazavágynak. Szerintem nagyon fontos, hogy az egyensúly megmaradjon - a férfi és a nő tudja a feladatát, és ne akarja átvenni a másikét. Mindketten követésre méltó példát mutassanak a gyerekeiknek, legyenek a gyerekeik példaképei. Sajnos vidéken is gyakori a válás, nagyon sok család hever romokban, viszont nagyon sok jó példa is akad. Ezeket kell meglátni, belőlük kell meríteni, a jó példát kell követni - munkámmal ezt igyekszem közvetíteni. Egy bodrogközi nagy család - A műsor a felvidéki Pátria Rádióban hangzott el.
    anemptytextlline
    Egy bodrogközi nagy család
    Közel két évtizede Angliából indult el ez a házasság hete kezdeményezés, amely Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára kívánja irányítani a figyelmet. Mára 4 kontinens 21 országában ünneplik. Nálunk elsősorban az egyházak kapcsolódnak be az eseménysorozatba, ami már közel 10 éve tájainkon is bekerült a köztudatba. A téma kapcsán egy bodrogközi fiatal házaspárt mutatunk be. 4. gyermeküket várják, a házasság intézményét nagyon komolyan veszik, a szülőföld, az anyanyelv jelentik számukra az igazi értékeket.
    Tovább a forrásra
  • Tamás Gyopár
    Több mint két évtizeddel ezelőtt a frissen induló gyergyószentmiklósi helyi lapnál ismerkedtem meg az újságírással, aztán megszerettem, majd megtanultam. A Gyergyói Hírlapnál dolgozom jelenleg. Világmegváltó célokat kergetve, a sokgyermekes családok segítését már húsz évvel ezelőtt zászlajára tűzte az akkori hetilap, a Gyergyói Kisújság, és írójaként én is. Aztán 18 év után kissé félretettem a tollat, de csupán karnyújtásnyira. Négy évig a kenyérsütéstől kezdve a dísznövények termesztéséig kipróbáltam ezt-azt, végül visszatértem az újságíráshoz. Ám, hogy ne legyen egysíkú a tevékenységem, mellette bábszínházazom is a HalVirág Egyesület tagjaként. Önző módon, tehetném hozzá, hiszen leírhatatlan, amikor például egy gyerekotthonban az előadás végén a gyerekek tekintetén még percekig tükröződik a varázslat. Akár írószerrel, akár fakanálbábbal kezemben vagy esetleg egy frissen sült cipóval, ha örömet szerezhetek, hogyan is hagyhatnám ki? - Tamás Gyopár  
    anemptytextlline
    Kilencgyermekes családban a mosógép is alkalmazkodik
    Az udvaron szánkózásról árulkodtak a nyomok, ágyneműtornyok szellőztek, szárítóköteleken gyerekruhák minden méretben. Fánkillat fogadott a ditrói házban. Édesanya hat gyerekének készítette a finomságot. Balla Károly és Szőcs Mária otthonában jártunk. A családfő alkalmi munkából tartja el a famíliát, az asszony, akinek cipőjébe élesztőt és olajat tesz a Mikulás, kitalálta azt is, hogy vezetékes víz nélkül miként működtesse a napszámból vásárolt automata mosógépet.
    Tamás Gyopár írása az erdélyi Székelyhon portálon jelent meg.
    Tovább a forrásra
  • Csatlos Tünde és Farkas-Ráduly Melánia
    "Kíváncsi vagyok. Kíváncsi a környezetemre, a körülöttem élő emberekre, a világra. Ezért az, hogy a Nőileg magazin szerkesztője vagyok, csodálatos lehetőség arra, hogy ne csak én lássam mindazt, ami itt van, körülöttünk, a szomszédban, hanem megmutassam, bemutassam mindenkinek. Jó, ha ezekből a kis szeletekből mindannyian részesülünk nem csak úgy, hogy olvasóink a lapot böngészik, hanem úgy, hogy maguk írják a lapot: ötleteikkel, élményeikkel. Öröm részese lenni ennek." - Csatlós Tünde "Tizenegy éve harmadéves egyetemistaként kerültem egy Maros megyei napilaphoz, ahol az egyik kollégám előszeretettel hangoztatta a „Zöld vagy, Julis!” mondatot, ezzel is célozva a zsenge koromra. Azóta felnőttem, napi-, heti- és havilapnál dolgoztam, de televíziós és rádiós riporterként is bemutatkoztam. Jó néhány év után beláttam, hogy írásban szeretem és tudom a legjobban kifejezni magam, egy saját blogot is elindítottam, ahol elsősorban a magyar nyelv tisztán tartásával kapcsolatos írásokat teszek közzé. Ezenkívül különféle kiadványok tördelésével is foglalkozom, és ha szükséges, korrektúrázok is. A bemutatkozóból nem maradhat ki az egyik kedvenc időtöltésem, a tánc (standard és latin-amerikai táncok), amely lassan tíz éve állandó szereplője az életemnek. A férjem a partnerem, akivel eddig számos nem hivatalos és hivatalos versenyen vettem részt. Többször feltettem magamnak a kérdést, hogy hol van az otthonom. Temesváron, ahol több mint hét éve élünk? Vagy az egyetemi évekkel és a szakmai pályafutásom kezdeteivel fűszerezett Marosvásárhelyen? Esetleg Csíkszentdomokoson, ahová a gyökereim vezetnek? Bízom benne, hogy valamikor a közeljövőben erre a kérdésre is választ kapok." - Farkas-Ráduly Melánia Csatlos Tünde és Farkas-Ráduly Melánia Édes Erdély, itt lakunk címmel írt riportot. Írásuk a Nőileg című erdélyi havi magazinban jelent meg.
    anemptytextlline
    Édes Erdély, itt lakunk
    Gábor budapesti értelmiségi családba született a hetvenes évek közepén. Édesapja a magyarországi számítástechnikai szakma egyik ősfigurája volt, akinek, bevallása szerint, nem örökölte műszaki beállítottságát. Mivel azonban a zene mellett semmilyen "komoly" szakma iránt nem mutatott kellő szorgalommal társuló érdeklődést, végül mégis az atyai pályán kötött ki. A kilencvenes-kétezres években még kevesen dolgoztak ebben a szakmában, így nagyon sok fiatal viszonylag gyors karriert futhatott be.   A teljes írás a print magazinban olvasható.
    Tovább a forrásra
  • Kiss Réka
    1984-ben születtem, Pozsonyban.   2005-től vállalkozom arra, hogy csodálatos szülőföldem – a Felvidék – kincseit felleltározzam. Főállásban televíziós tudósítások, riportok, portré- és dokumentumfilmek szerkesztésével és rendezésével foglalkozom.   A szakma alapjait kiváló szakemberektől sajátíthattam el – jó szívvel emlékszem vissza egykori kollégáimra az Észak-Komáromi Városi Televízióban, ahol 2005-től 2008-ig dolgoztam. 2008-tól szabadúszóként, több országos médium észak-komáromi tudósítójaként tevékenykedek nagyra becsült kollégámmal, Pézman Zoltánnal.   A kezdetben külső munkatársként, a Duna TV képernyőjén át, a világ magyarságát tájékoztattuk a Felvidék szépségeiről, eseményeiről és jeles egyéniségeiről. 2009-től a Szlovák Közszolgálati Televízó magyar adása is külső munkatársaivá fogadott bennünket. 2012-től tevékeny tagjai vagyunk a Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetségének és rendszeresen tudósítjuk a www.hirek.sk televíziós hírportál követőit is.   Különleges televíziós kaland volt számunkra, amikor 2013-tól a Határtalanul magyar c. dokumentumfilm-sorozat felvidéki munkatársaivá válhattunk. A produkcióért felelős Tiszapart Média kft. csapatában remek szakemberekre leltünk, így az általunk forgatott kilenc felvidéki dokumentumfilm elkészítése során nagyon sokat tanultunk – a szakmai fejlődésünk egyik mérföldköve volt a mára megszüntetett sorozat. "Nyomot hagyni, ez a cél." - Nyerges Attilától, az Ismerős Arcok zenekar frontemberétől rengeteget tanulok. Dalszövegeivel gazdagít: tanít engem a magyarságomban rejlő értékek megéléséről, a sikerek és a kudarcok magasságainak és mélységeinek megélésének mikéntjéről, az állandó fejlődés fontosságáról és a kitartásról. S arról, hogy nyomot kell hagyni magunk után: hangot kell adnunk az örömeinknek és a bánatainknak, mert, ha ezt nem tesszük, nem vagyunk képesek újra és újra talpra állni és kitartóan haladni a lelki-szellemi gyarapodásunk útján. A kolonc csak a lelkünket nehezíti, s "kolonc nélkül szebb minden." Ez vezérel a munkásságomban.   Kiss Réka írása a hírek.sk szlovákiai magyar televíziós hírportál oldalán jelent meg.
    anemptytextlline
    Otthontalan memoár
    2017 van, és hangosan ki kell mondani: igenis van bajunk! Igenis rengeteg bajunk származik belőle! Persze ez akkor sem érdekelt igazán senkit, s sajnos ez mára sem változott. A hatalom köreiben senkit sem érdekel az, hogy családok törtek ketté, senkinek nem okoztak álmatlan éjszakát a könnyek és az, hogy évtizedekig nem kerülhetett friss virág számos itthon hagyott sírhalomra.
    Tovább a forrásra
  • Simon Rita
    "Huszonkét éves végzős történészhallgató és pályakezdő újságíró vagyok. Kárpátalján születtem és itt is szeretnék megöregedni. Szabadidőmben sportolok és zongorázom. Különösen érdekel a pszichológia. A három szó, ami a leginkább jellemez: közvetlen, őszinte és akaratos."   Simon Rita írása a Kárpáti Igaz Szó oldalán jelent meg.
    anemptytextlline
    Dupla szívdobogás
    Anyának lenni szabadnap nélküli hivatást jelent. Nem könnyű „elbánni” egy babával, de mi van akkor, ha egyszerre kettő érkezik? Az egypetéjű ikrek valószínűsége természetes úton 1:285-höz. Manapság azonban a termékenységet elősegítő gyógyszereknek vagy a mesterséges megtermékenyítésnek köszönhetően minden harminckettedik terhességből ikerterhesség lesz.
    Domokos Tünde idén ünnepli először édesanyaként az anyák napját. A huszonnyolc éves fiatalasszony tíz éve várt erre a férjével, így nagyon örültek annak, hogy egyszerre két babájuk született. Hanna és Fanni e hónapban lesznek egyévesek.
    Tovább a forrásra
  • Hajnal Csilla
    Marosvásárhelyen születtem, és azóta is itt élek, most már gyerekeimmel és férjemmel. Azt hiszem, itt is akarok megöregedni. Szeretek beszélgetni az emberekkel, mert mindenkinek rengeteg története van, és szinte mindenkitől inspirálódom egy kicsit. Van, akinek a hanghordozása tetszik, van, akinek a szeme, amikor saját magáról beszél, s van, akiben az, ahogyan előadja a történeteit. A családom a legfontosabb számomra, a munkám pedig az életem része, amely nem zárul le ott, hogy haza jövök a szerkesztőségből, mert a legtöbb téma, amely inspirál és újságcikké formálódik a fejemben az embereknél kezdődik, akikkel beszélgetek munka után. Egy Maros megyei hetilapnál kezdtem az újságírást tíz évvel ezelőtt, és nyolc éve dolgozom a Vásárhelyi Hírlapnál, legújabban pedig a szintén ehhez a lapcsaládhoz tartozó Liget.ro portálnak is írok családdal, gyerekekkel, anyákkal és "régi nagy szerelmemmel", azaz lakberendezéssel kapcsolatos anyagokat. A Családbarát Médiáért-díj határon túli jelöltje szeptemberben Hajnal Csilla: A Facebook árnyoldalai, avagy jöttem, láttam, posztoltam című írása. A cikk a liget.ro portálon jelent meg.
    anemptytextlline
    A Facebook árnyoldalai, avagy jöttem, láttam, posztoltam
    A Facebook árnyoldalai, avagy jöttem, láttam, posztoltam Hajnal Csilla • 2017. július 20.
    Nagyanyáink tinédzser korukban attól tartottak, nehogy lemaradjanak a legfrissebb pletykákról, ezzel szemben a mai tinik (és nemcsak) attól szoronganak, nehogy lemaradjanak az online közösségi oldalak legfrissebb történéseiről, mert úgy érzik, ha lemaradnak, kimaradnak. A két kor között az a hatalmas különbség, hogy míg nagyszüleink korában ki kellett mozdulni a házból, szóba kellett állniuk másokkal, személyesen kellett elbeszélgetniük az emberekkel, hogy értesülhessenek a jó pletykákról, addig ma erre már nincs szükség, a szorongóbb, introvertáltabb emberek számára is elérhető a világ a saját szobájuk magányából.
    Szigyártó Adrienn marosvásárhelyi pár- és családterapeutával beszélgettünk a FOMO-jelenségről, amely a „fear of missing out” angol kifejezés rövidítése, és napjaink elterjedt kényszerbetegségét fedi.
    A teljes cikk a liget.ro oldalon olvasható el. >>>
    Tovább a forrásra
  • Kovács Eszter
    A Családbarát Médiáért-díj határon túli győztese augusztusban Kovács Eszter. Szerelmes a kicsi című írása az erdélyi Nőileg című havilapban jelent meg. A teljes írás a magazinban olvasható.
    anemptytextlline
    Szerelmes a kicsi
    Az óvodáskori szerelem néha fura, néha meglepő, zavarba ejtő, de mindenképpen természetes epizód a gyermek és a szülő életében, amely lehetőségeket és kockázatokat is rejt magában. Lehetőséget a fejlődésre és a boldogságra. Kockázatot a sérülésre, az elakadásra.
    Tovább a forrásra
  • Virág Árpád
    Ma már sajnos senki sem mondhatja el magáról, hogy nincsenek a családtagjai, rokonai, barátai vagy ismerősei között olyanok, akik elhagyták az országot, másutt telepedtek le, hogy jobb életminőséget, magasabb béreket, könnyebb boldogulást találjanak maguknak és családjuknak. Októberi külhoni győztesünk Virág Árpád. Írása a Magyar Szó oldalán jelent meg szeptember 3-án.
    anemptytextlline
    Ez már nem múló rosszullét
    Az elvándorlók között nagyon sok a vajdasági magyar, de a probléma nem csupán közösségünket, hanem az egész országot súlyosan érinti. Számos becslés létezik arra vonatkozóan, hogy évente hányan vesznek búcsút Szerbiától és keresnek maguknak új otthont. Egyik becslés sem ad örömre okot. A legóvatosabbak szerint ugyanis évente mintegy 18 ezerre, a legmerészebbek szerint akár 50 ezerre tehető ezeknek a szerbiai állampolgároknak a száma.
    Tovább a forrásra
  • Tomojka Tünde
    A hirek.sk tudósítását Tomojka Tünde szerkesztette. A négy tagú zsűri novemberi győztes jelöltje lett.
    anemptytextlline
    Évtizedes helyi hagyományban állt be változás – magyar gyerekek magyar iskolában tanulnak
    Ung-vidék. Évtizedek után először írattak gyermeket magyar iskolába Imregből és Szürnyegből. A két település az ország keleti térségében található, többségében magyar lakossággal, de magyar oktatás egyik településen sincs.  
    Tovább a forrásra
  • Tóth Erika
    A pozsonyi székhellyel 2002-ben létrejött Carissimi jótékonysági szervezet elnöke vagyok. Anyagi támogatást nyújtunk olyan családoknak, ahol fogyatékossággal élő gyermeket nevelnek, a gyermekeknek és szüleiknek családi rendezvényeket, a szülőknek és a magyarul beszélő szakembereknek szakmai napokat szervezünk. Szerkesztője vagyok továbbá a 2010-től ugyancsak Carissimi című, 28 oldalon megjelenő magyar nyelvű ismeretterjesztő kéthavi lapnak. A többszörösen hátrányos helyzetű – kisebbségben és fogyatékossággal élő – emberek és családtagjaik anyanyelvükön tájékozódhatnak belőle az egészségügyi, szociális, jogi, fogyatékosságügyi tudnivalókról. Rendszeresen bemutatunk fogyatékossággal élő gyermeket nevelő családokat, hogy az olvasók erőt tudjanak meríteni a hasonló sorsú emberek példájából.   Decemberi külhoni győztes külhoni jelöltünk cikkének címe:? "Valahogy mindig minden megoldódik"
    anemptytextlline
    "Valahogy mindig minden megoldódik"
    Energikus, hatalmas munkabírású, állandóan tevékeny, közéleti ember, nyílt, sgíti a rászorulókat, művészként rendkívül érzékeny, és rajongásig szereti a fiát, Ádámot, akit egyedül nevel. Ő Kutak Adrienn ipolysági keramikusművész. >> Az írás a a Carissimi című lap 5. számában jelent meg.
    Tovább a forrásra