Külhoni zsűri

Csinta SamuCSINTA SAMU a Külhoni Családbarát Médiáért-díj elnöke – ERDÉLY
Sepsiszentgyörgyön születtem 1960-ban.

 

Az írott szövegek, valamint a sport bűvöletében eltöltött diákévek – Székely Mikó Kollégium, Mikes Kelemen Főgimnázium – után sikerült maradandó sérülések nélkül túlélnem a romániai kommunizmust. Közben voltam szerszámkészítő tanuló, helyettesítő tanító, árubeszerző és üzletkötő, az 1989-es romániai rendszerváltoztatás után pedig az elsők között jelentkeztem a budapesti Bálint György Újságíró Iskolába.

Közben 1991-től már a Pesti Hírlap újságírója lettem, további magyarországi állomások: Ești Hírlap, Sportissimo, Magyar Hírlap. 1999 szeptemberében családommal hazatértem Erdélybe, azt követően rövid megszakítással 2008 áprilisáig a Krónika című erdélyi napilap főszerkesztője voltam, 2012 és 2015 között pedig az Erdélyi Napló című hetilapot irányítottam.

Azóta szabadúszó újságíróként tevékenykedem a Heti Válasz és a Magyar Idők romániai munkatársaként. Két publicisztikai gyűjteményben való felbukkanást követően 2015 áprilisában megjelent az erdélyi arisztokrácia újrakezdett történetéről szóló, Erdély újranemesítői című kötetem, amelyet 2016 novemberében az Arisztokraták honfoglalása című folytatás követett. Közben megjelent a híres erdélyi néprajzkutató, Kallós Zoltán első kilencven évéről szóló, A lélekmentő című életregényem, és ugyancsak 2016-ban a sepsiszentgyörgyi mikós diákok kálváriájáról szóló, Plakátballada című tényregényem. Nős vagyok, három, épp egyetemi tanulmányokat folytató gyermek édesapja.

TÓTH LÍVIA – újságíró, szerkesztő – ÚJVIDÉK
1962-ben született Nagykikindán.

Az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén 1986-ban diplomázott.

1985-1996 között az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségének újságírója, 1996-tól 2001-ig a Képes Ifjúság Kft. igazgató-főszerkesztője, 2001-től a Hét Nap hetilap újságírója, jelenleg főszerkesztő-helyettes, valamint a Bánáti Újság szerkesztője.

2009-től a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének elnöke.

Önálló kötetei: Köszönöm, jól! (2000), Ördöglakat (2002), Varázspálca nélkül (2013)

Társszerzőként a következő könyvekben jelentkezik: Téves csatatéren első és második kötet (1993, 1995), Menni vagy maradni? (1997, Grajlah Emmával és Keszég Károllyal)

Szerkesztőként a következő kiadványokat jegyzi: Ifjúság, köz — érzet (2001), Kompravaló (2009), Szigetlét (2014), Érsomlyói hídfő (2016)

Elidegenedő, rohanó, felgyorsult világunkban a családnak békés szigetnek kell lennie, ahol a különböző generációk, nagyszülők, szülők, gyermekek nyugalomra, megértésre találnak, becsületet, tisztességet, emberi helytállást tanítanak és tanulnak.

A közszolgálati médiának fel kell vállalnia, hogy a családot, mint értéket állítja az olvasók, hallgatók, nézők elé. Persze, az emberek nem rózsaszín felhőket és cukormázas meséket várnak, hanem a valóságot, ahol a mindennapok során az öröm mellett a gondokkal és bánattal is meg kell küzdeni. A családbarát média elsődleges feladata azoknak a példáknak, személyeknek, történeteknek a felkutatása és bemutatása, amelyekkel segíthet a jó döntések meghozásában. Az újságírókra és a tájékoztatási eszközökre komoly felelősség hárul: a család szerepének és fontosságának támogatása, erősítése a köztudatban.

„A család is olyan valami az életben, ami becses… Olaj az élet lámpásában.” (Gárdonyi Géza)
tovább…

Nem mindegy ki mutatja be a világot gyermekeinknek. Ki mondja meg, mi a jó és rossz, hogy ki meséli el a történeteket. A mai kor gyermeke a médiából, a reklámokból tudja, hogy neki mi a jó és mi a rossz, s hogy milyen a világ.Ha a történetek mesélői a pénzvilág kiszolgálói, akkor a mesék már nem a családról, hagyományról, közös sikerekről, nemzetről, együvé tartozásról szólnak, hanem individuumról, csupaférfi-csupanő családról, az erőszakkal teli világról, amelynek legfőbb üzenete, hogy élj a mának. A jövőt legföljebb az ígéret földjeként emlegetik, hogy nyugtassák azokat, akik nyomorukban csak a tévé előtt megélt virtuális világban érezhetik jól magukat.

Csakhogy mi azt gondoljuk a világról, hogy nem csak mából áll. Épp ezért felelősségünk van gyermekeinkért, családjainkért, fizikai környezetünkért is. És szükség van a média egyensúlyára is. Hogy a történetek a családokról, a kiegyensúlyozott, felelősséggel élő emberről szólhassanak.”

KŐSZEGHY ELEMÉRKŐSZEGHY ELEMÉR – Kárpátalja

Kőszeghy Elemér 1960. június 22-én született a nagyszőlősi járási Fertősalmás községben. Általános iskolát szülőfalujában végezte. Ezt követően pedagógus diplomát szerzett a Munkácsi Tanítóképzőben (jelenleg Munkácsi Állami Egyeteme Humán-Pedagógia Főiskola), majd az Ungvári Állami Egyetem francia nyelv és irodalom szakán diplomázott. A diploma kézhezvétele után, 1985-től a Kárpáti Igaz Szó munkatársa. 2003 tavaszán a lapalapítók kinevezték a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztőjévé. 1999-ben a GATE Nyíregyházi

Mezőgazdasági Főiskoláján vállalkozásszervező szakmérnöki diplomát szerzett. Kőszeghy Elemér megalakulásától kezdve elnöke a Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetségének. Tagja a Magyar Írószövetségnek, az Ukrán Nemzeti Újságírószövetségnek. 2002-től az UMDSZ alelnöke. 1978 óta publikál. Húszévesen első verseit Kárpáthy Róbert néven jelentette meg. Később elhagyja álnevét, folyamatosan publikál a beregszászi Vörös Zászló és az ungvári Kárpáti Igaz Szó hasábjain. Verseiből, prózai írásaiból válogatást közöl a Kárpáti Kalendárium, Sugaras utakon (1985), Vergődő szél (1990), Évgyűrűk – sorozat, Sors megírva (1992), Töredék hazácska (1994), Gyóntató (1995), Verecke (2003) című kiadvány és antológia. Három kötet szerzője.

1990-tól egy éven keresztül szerkeszti a Kárpátalja (Ungvár-Miskolc) című kulturális, közéleti havilapot. Közben a Nyíregyházán megjelenő Hármashatár (1992) című lap társszerkesztője, illetve kárpátaljai szerkesztője. Majd egy év múlva a Balla D. Károly által alapított Pánsíp kárpátaljai magyar kulturális havilap egyik külső szerkesztője. Tagja a József Attila Irodalmi Stúdiónak. 1988. január 30-án egyik alapító tagja a József Attila Alkotóközösségnek. 1992-ben Fehérgyarmaton alapító tagja a Hármashatár Irodalmi Társaságnak.

Nős, három gyermek édesapja és két gyermek nagypapája.

Elismerések: A Magyar Írószövetség elnökének elismerését kifejező oklevele (2001). A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia elnökének elismerését kifejező oklevele (2003). Neumann János emlékérem (2004). A kárpátaljai megyei tanács és a megyei közigazgatási hivatal több oklevéllel tüntette ki és ismerte el újságírói tevékenységét. A Kijevi Lavra Barlangkolostor Szent Miklós Ezüst Keresztje (2005), a Magyar Újságírók Közössége Petőfi Sándor Sajtószabadság-díja (2010, Szatmárnémeti Városi Önkormányzata Érdemoklevele az 1989-es romániai forradalom idején tanúsított önzetlen segítségnyújtásért, a Magyarok Kijevi Egyesülete Etelköz-díja (2010), a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének oklevele (2013).

Művei:
Teremtő titkok, versek, József Attila Irodalmi Stúdió Könyvtára, Kárpáti
Igaz Szó, Ungvár, 1983-1984.
Változom, versek, Kárpáti Kiadó, Ungvár, 1990.
Egy kis csodát, versek, Galéria Kiadó, Ungvár-Budapest, 1993.

MOLNÁR JUDIT MOLNÁR JUDIT – FELVIDÉK, POZSONY

Család – a legfontosabb kötelék. Szeretet, összetartozás, ragaszkodás. Érték, amelynek nincs mértékegysége, de hiánya pótolhatatlan. Érzelemválságos és értékhiányos világunkban felbecsülhetetlenül fontos. Mint minden olyan kezdeményezés, amely abból a szándékból születik, hogy ezt az értéket mutassa meg, az élet által írt példákon. Úgy, ahogy ezt teszi a Média a Családért Alapítvány Családbarát Médiáért díja is. Megtisztelő, hogy részese lehetek ennek a munkának. Annál is inkább, mert számomra ez új kihívás, új terület. 1994-ben végeztem a Pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán, magyar-történelem szakon, azóta újságíróként dolgozom. 1994–2009 között a Szlovák Rádió magyar adásában dolgoztam. Hírműsorok és publicisztikai magazinok szerkesztő-műsorvezetője, illetve tíz évig parlamenti tudósítója voltam, az utolsó két évben főszerkesztő-helyettese. 2009-ben kerültem a Szabad Újság közéleti hetilaphoz, a lapot négy évig főszerkesztőként jegyeztem. A rádió és a nyomtatott sajtó után következett az új média. 2014-től a hirek.sk, a szlovákiai magyar televíziós hírportál főszerkesztője vagyok. Szakmai tevékenységem ezidáig a politikai újságíráshoz kötött, most az alapítvány megbízásával kétségkívül egy békésebb, ám nem kevésbé fontosabb és izgalmasabb feladat vár, családbarát közegben, a családért.