Összhangban – Családmese 14.


Mikor jön el a perc, amikor két érett személyiség tekint egymásra a konyhaasztal fölött? Mikor kezdődik el végre – sokszor annyi hányattatás után – az aranyfényű, derűs napok ideje? Elérkezik-e valaha?

Új egyensúly felé

Az életközépi krízis és a párkapcsolat egymástól elidegenítő idejének igényes megoldásával lehetőség nyílik újra felfedezni azt az embert, aki mellett már egy-két évtizedet eltöltöttünk. Gyakran a gyerekek önállósodása teremti meg az esélyt régi, kedvelt tevékenységeinket újrakezdeni, több és minőségibb együtt töltött időhöz jutni, a kicsik mellett nehezebb programokat szervezni. Mindez akkor térít vissza a másikhoz, ha már választ kaptunk személyes kérdéseinkre, és elengedtük meg nem élt életünk iránti vágyakozásunkat.

A felek keresik az elveszettnek hitt intimitást, vágynak a meghittség óráira, és nem a kapcsolaton kívül remélik azt megtalálni, társuk felé fordulva igyekeznek megújítani házasságukat, gyógyítani az évek folyamán szerzett sérüléseket, megértést tanúsítani a másik baklövései iránt, bocsánatot kérni, amiért még lehet, és megbocsátani.

Csiki-csuki szerelem

Ebben az életszakaszban is elakadhat egy pár, ha az egyik fél próbál ugyan pozitívan reagálni a másik közeledésére, ám a teljes odafigyelés, érdeklődés és elfogadás igénye nélkül. Ilyenkor nem a másik számít, nem a TE fontos, hiszen az ÉN még mindig saját magát keresi, miközben a párkapcsolat előnyeit is birtokolni igyekszik. Az ilyen személy sehol sincs igazán, félig a kapcsolaton belül, másik felével viszont egészen máshol jár, sokszor nem csak lélekben.

Csillagom, vezess!

Olykor a párok hajlamosak az időben kitolni, halogatni a hiteles kapcsolat felépítését. „Egyszer majd rád találok” – énekelte együtt egy ország a Republic együttessel, akik olyan jól dalba foglalták ezt az életérzést. Egyszer majd, csak még kicsit nem. Addig még hadd járjunk „fényes utakon” szabadon! Öncsalás persze, hiszen a másiknak szentelt önmagunk nem rab, nincs kalitkába zárva, de addig úgysem hisszük el, amíg saját magunk rá nem ébredünk.

Egymásnak teremtve

Az igazán összeillő párok némi kalandozás, önmegvalósítási törekvések, a világ felé kacsintgatás, karrierépítés után megértik, hogy amit keresnek, már régen az övék. Az annyira vágyott célok csak addig tűnnek csillogónak, ameddig elérhetetlennek látszanak. Mindenhez hozzá lehet szokni, és ha nem elégszünk meg azzal, amink van, az életünk felmorzsolódik az örökös hajsza és keresés körforgásában.

Zsófi hajnalban ébredve kicsit melegszik még a franciaágyban, mielőtt nekilendülne a reggelnek. Az alvó Pétert nézi. Elméjén halvány mosoly suhan át: „Mennyi mindent megéltünk együtt! Annyi közös élmény, és igen, fájdalom, ami összeköt bennünket. Az ember, akivel megosztom az ágyam és asztalom, aki valóban ismer, akiben megbízhatok, akire bármikor számíthatok, itt fekszik mellettem nap mint nap. És ő is éppen így érezhet. Lelhet ennél nagyobb kincsre férfi és nő? Péter átfordul a másik oldalára, míg Zsófi álmatagon, de átmelegedett szívvel indul elkészíteni a közös reggeli kávét.

Miről ismerszik meg az érett párkapcsolat?

A felek ebben a szakaszban mély bizalommal fordulnak egymás felé. Nincs szükség a másik ellenőrzésére, nem kell kutatni a telefonban, sem elrejteni az üzeneteket a Google-fiók valamelyik rejtett szegletébe. Nem okoz féltékenységet, ha a másikat ismeretlen, ellenkező nemű személlyel pillantják meg, hiszen semmi jelentősége. Tudják, megbízhatnak életük párjában.

A bizalom biztonságot szül. A férfi és a nő bármilyen probléma esetén számíthat egymásra, legyen az munkanélküliség, hosszabb betegség, veszteségélmény. Igen, ezt fogadják meg a házastársi esküben sokkal korábban, amikor még nem sejtik pontosan, mit jelent:

„Esküszöm az élő Istenre, (…) hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom.”

A párok hosszú évek alatt összecsiszolódva – amíg a „húzd meg-ereszd meg” játszmáinak köreit futották – megtanulták, mit jelent kettejük között az ideális távolság. Mi az, ami fullasztóan közeli, és mi elidegenedetten messzi. Az újraközeledés során elindulnak egymás felé, és megállnak azon a ponton, ahol éppen ideálisnak érzékelik helyzetüket a másikéhoz képest. Akkor kezdődik az érett párkapcsolat szakasza, amikor ez a távolság mindkettőjük számára közel azonos, és helyzettől, hangulattól függően rugalmasan változtatható.

Ha eljutottak idáig, akkor a szexuális életük másodvirágzása is elkövetkezhet. Mert ezek az élmények egészen más mélységeket nyithatnak meg, mint amikor a tagok csalódottan, nemritkán jóval fiatalabb kezdők segítségével próbálják újraépíteni önmagunkat.

 

/Balkuné Szűcs Emese tanácsadó pszichológus/ 

 

Fotó: Pixabay

 

A cikk a Képmás 2019. márciusi számában jelent meg.

 

A cikk a Média a Családért Alapítvány megrendelésére a Családok éve 2018 támogatásával készült.

 

 

 

Vissza