Bíró Tímea

Jelölve: Január / Médium: Hét Nap

Bíró Tímea 2017 óta dolgozik a Hét Nap hetilapnál újságíróként, előtte a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatánál volt rendezőasszisztens, súgó és ügyelő. Középiskolás kora óta külsős munkatársa a vajdasági Magyar Szó napilap Képes Ifjúság mellékletének. A fiatal magyar irodalmárok, irodalomkedvelők Híd Kör Egyesület tagjaként kreatív írásműhelyt vezet vajdasági középiskolások és egyetemisták számára.


Vissza

A pályaműről

A hazakerült királylány

Húsz hónapos királylány

 

Szerbiában körülbelül 6500 állami gondozott várja, hogy otthona legyen, gyerekre pedig 750 házaspár és egyedülálló vár. Bíró Tímea egy olyan családot mutatott be, ahol saját gyerekek után szerettek volna örökbefogadottat, de az élet úgy hozta, hogy a sorrend megcserélődött. Az erről szóló riport, amely a külhoni Média a Családért-díj januári jelöltje lett, a Hét Nap nyomtatott és online felületén is megjelent.

 

Öt éve házasodott össze Anna és Dániel, kislányuk másfél éves múlt, nagyjából fél éve élhet velük. A pár már a kapcsolat legelejétől beszélgetett az örökbefogadásról, de az adoptálást csak két-három vér szerinti gyerek után tervezték. Azért léptek korábban, mert Annának egy ideiglenes egészségügyi probléma miatt gyógyszert kell szednie, így még egy ideig várni kell a saját csemetére. Timi történetüket azért akarta bemutatni, mert a szociális érzékenységéből kifolyólag mindig figyeli, kik vannak a társadalomban kiszolgáltatott helyzetben. A gyerekek klasszikusan ilyenek: ha rossz családban vagy mélyszegénységben nevelkednek, sok kellemetlen tapasztalatot szerezhetnek életük első negyedében, ami kihatással lehet a felnőttkorukra is.

Szintén rettenetes, ha egy gyerekről szülei lemondanak. Léna szerencsére 10 napos kora óta nevelőszülőknél élt, akik nagyon szerették, de nem mindenki ilyen szerencsés. „Jártam egyszer egy árvaházban, és elképesztő volt látni, hogy mennyire sok csecsemő és kisgyerek van az ilyen intézményekben. Őket eldobták a szülők, nem akarták vagy nem tudták vállalni őket. Ez a kérdéskör mindig is foglalkoztatott, nagyon érdekelt. Főleg mert látom, hogy ehhez képest az örökbefogadás egyáltalán nincs fókuszban. Nem szeretnék általánosítani, de gyakran látom, hogy ha egy párnak meddőség miatt nem lehet babája, akkor a folyamat megakad, nem gondolkodnak más megoldásban” – emeli ki Timi.

Persze el kell fogadni, ha valaki saját gyereket szeretne, de az is előfordul, hogy valaki azért nem fordul az örökbefogadás felé, mert önhibáján kívül tájékozatlan. Például Timi is úgy tudta, hogy ehhez saját házzal kell rendelkezni, de ez nincs így. A többkörös szűrésből, mélyinterjúkból álló alkalmassági vizsgálat viszont kötelező, és a jelentkezőknek Szerbiában el kell végezniük egy hét alkalomból álló tanfolyamot is, hogy még inkább körvonalazódhasson bennük, mit takar az ilyen módon történő szülővé válás. Komoly gond az is, hogy a téma ma is tabunak számít. „Keveset beszélünk erről, mint lehetőségről, kevesen nyilatkoznak ennek kapcsán. Persze nem kell ezt kirakatba tenni, de beszélni fontos lenne róla. Emiatt örültem nagyon, amikor hallottam Annáék történetét. Ő az egyetemen egy évvel alattam járt, de még így is nehezen mertem megkeresni őket ezzel a témával. Ennek ellenére örömmel meséltek az örökbefogadásról, a felkérésre azonnal igent mondtak” – mondja Timi. Az interjú közben Léna is folyamatosan a környékükön játszott, tett-vett. Még a diktafont is folyton rakosgatni kellett, mert világító piros gombja nagyon vonzotta a másfél éves kislányt.