Doffek Gábor

Jelölve: Július / Médium: wmn.hu

Doffek Gábor a WMN szerzője. Saját blogját hét évvel ezelőtt indította. Eleinte csak baráti körének írt, de posztjait egyre többen kezdték olvasni. Idővel a WMN megkereste, és írásai azóta az ő felületükön jelennek meg.


Vissza

A pályaműről

A nap, amikor meghalt a lelkem egy része

Elképzelni lehetetlen

 

Kevés nehezebb szituáció van annál, mint amikor egy szülő elmondja gyerekének: holnaptól nem otthon lakik, elköltözik. Válása előtt ezen ment keresztül Doffek Gábor, aki csak évek után volt képes arra, hogy papírra vesse ezzel kapcsolatos érzéseit. Írása, amely a wmn.hu felületén jelent meg, a Média a Családért-díj júliusi jelöltje lett.

 

Két évig halogatta a beszélgetést az akkor hétéves lányával, rettegett és reménykedett, kerülgette a témát. Megkísérelte elképzelni a szituációt, amit megtervezni valójában lehetetlen. Mindez hét éve történt, akkor mondta el kislányának: anyjával elválnak útjaik, napokon belül el fog költözni. Lánya hosszasan könyörgött, hogy maradjon, sok időbe telt, mire megértette: nem veszíti el apját, továbbra is vele lesz, gyakran látják majd egymást. – Az erről szóló írás azért született évekkel később, mert mostanra telt el annyi idő, hogy a kérdésről tudjak kritikusan, önkritikusan gondolkodni. Másrészt a lányom is mostanra lett akkora, hogy a témáról őszintén tudjunk beszélni – mondja Gábor.

 

Bár a válás és a különköltözés tényét a gyerekekkel nehéz megosztani, fontos, hogy a szülők ezt megtegyék. Kicsiknél persze finomítva, könnyítve, úgymond „felvizezve” kell ezt kivitelezni, de nem szabad elmulasztani. Még akkor sem, ha a feladat nehéz. – Nekem szerencsére mindig jó kapcsolatom volt a lányommal, nagyon őszinték voltunk egymáshoz. Az egyenes beszédnek megvan az az előnye, hogy a gyerek kérdezni is mer, mert tudja, kap választ arra, amit nem tud – emeli ki a szerző. Úgy gondolja, a beszélgetéseket mindig a gyerek egyéni érettségi szintjéhez kell igazítani, és még ha más szavakkal is, de az életkorhoz igazítva minden témát elő lehet hozni. Ily módon a válás tényét még egy hároméves kicsivel is meg lehet osztani, elkerülve ezzel azt, hogy a gyerek butaságokat gondoljon, félni kezdjen.

 

– Én a kommunikációban hiszek, semmilyen hasznát nem látom annak, ha elhallgatunk, elhazudunk dolgokat. A helyzetet a gyerek mindenképpen észleli, látja ötévesen is, ha az apja egyszer csak nem jár haza. Viszont, ha erről nem beszélnek neki, azt fogja érezni: lekezelik őt. Engem egyébként pont a lányom tanított meg arra, hogy mindent el kell mondani. Mert ha ezt nem tesszük, ő akkor is kitalálja, az úgy nyert kép viszont sokkal rosszabb lesz, mint a valóság – magyarázza Gábor. Véleménye szerint az ilyen jellegű problémák társadalmi szinten is jelen vannak, rengetegen küzdenek hasonló gondokkal. Pedig a gyerek szempontjait mindenképp előtérbe kell helyezni, még olyan helyzetekben is, amikor az apa és az anya kapcsolata nem jó, útjaik nem a legszebben váltak el. A feleknek ilyenkor is meg kell érteniük: kettejük meccsébe a kicsiket nem szabad bevonni, nem szabad, hogy egy válás rajtuk csattanjon. Ehhez viszont az elvált embereknek sokkal többet kellene beszélgetniük, le kéne tenniük büszkeségüket, az esetleges bosszú helyett pedig a továbblépésre és a gyerekekre kellene fókuszálniuk.

 

Doffek Gáborral Szabó Emese beszélgetett