Kavics a tóban – Elveszített magzatok és kisbabák

Díj: Külhoni Média a Családért-díj 2020 Fődíj, megosztott D. Balázs Ildikóval

Tabuként kezelt magzatok

A becslések szerint minden negyedik terhesség vetéléssel végződik, a témáról mégis keveset beszélünk. Ezen próbált változtatni Gruik Zsuzsa, aki Kavics a tóban című riportjában alaposan körbejárta a kérdést. A vajdasági Magyar Szóban megjelent írás a külhoni Média a Családért-díj novemberi jelöltje lett.

Rengeteg nőt és családot érint a vetélés és a csecsemőhalál, de a közbeszédben ez a téma alig jelenik meg, nagyon keveset foglalkozunk vele. Pedig ha beindítanánk ezt a folyamatot, szabadabban beszélnénk a saját gyászunkról, meg tudnánk hallgatni a barátaink, munkatársaink gyászát is. A témával kapcsolatos kommunikáció kulcskérdés, nagyban segíti a földolgozást.

„A munkát azzal kezdtem, hogy egy zentai baba-mama Facebook csoportba kitettem egy felhívást. Jeleztem, hogy erről a témáról szeretnék írni, és várok mindenkit, aki elmesélné az ezzel kapcsolatos történetét” – mondja Zsuzsa. A szerzőt egy-két napon belül heten-nyolcan keresték meg, a téma érzékenysége miatt mindannyiukkal megpróbált személyesen találkozni. Ez egyetlen esetben nem sikerült, ott a beszélgetés telefonon keresztül zajlott. Közben áttekintette a témával foglalkozó szakirodalmat, utánajárt, mint gondolnak a kérdésről a pszichológusok, egyéb szakemberek. Ezt követte a pszichológussal való tényleges beszélgetés. Ez remek tapasztalat volt, mert az érintettek személyes történeteit, érzéseit szépen egységbe foglalta.

Zsuzsa összes megszólalója örült, hogy lapja foglalkozik ezzel a témával, mindannyian fontosnak tartották, hogy a kérdés nyilvánosságot kapjon. Nekik szerencséjük volt, mert a környezetükben voltak olyan emberek, akiknek segítségével a gyászt föl tudták dolgozni, de ez nem minden esetben van így. Sőt rossz tapasztalatik még azoknak is lehetnek, akik sok segítséget kaptak környezetüktől. „A családtagokra és a közeli barátokra senki nem panaszkodott, de a távolabbi ismerősök már sok esetben nem tudták kezelni ezt a helyzetet: vagy nem mondtak semmit, vagy leragadtak a közhelyeknél. Pedig ilyenkor nem segít, ha azt mondják: majd lesz másik gyerek. Arra is volt példa, hogy a helyzet miatt barátságok szakadtak volt” – mondja Zsuzsa. Az egészségügyi dolgozókkal kapcsolatos meglátások szinte minden esetben kettősek voltak: az orvosok vagy nagyon kedvesnek és segítőkésznek bizonyultak, vagy lekezelőnek. Megesett, hogy mondataik még hetekkel, hónapokkal később is visszhangoztak a fejekben. Ilyen esetekben a családi támogatás még fontosabb volt, még többet jelentett. Zsuzsa számára a beszélgetések legnagyobb tanulsága az volt, hogy bármiből föl lehet állni, ha van segítség, van kapaszkodó, van kivel beszélni a problémáról.

Gruik Zsuzsával Szabó Emese beszélgetett.