Gruik Zsuzsa

Jelölve: Február / Médium: Magyar Szó

“Zentán születtem, megjártam Magyarországot, Skóciát, végül hazaköltöztem. Másfél éve vagyok a Magyar Szó napilap munkatársa, előtte mintegy tíz éven át a Képes Ifjúság mellékletben jelentek meg rendszeresen cikkeim, illetve dolgoztam pályázatíróként és színházi asszisztensként is. Szociális munkás mesterdiplomát szereztem, néhány évet dolgoztam fogyatékossággal élő gyerekekkel és fiatalokkal, később látássérült felnőttekkel. Jelenleg a Kézen Fogva Fejlesztőkuckóban tartok játékos foglalkozást gyerekek számára. A társadalom perifériájára szorultak, a kirekesztettek hangjának hallatása mindig is fontos volt számomra, és meglátásom szerint manapság a gyerekek is ebbe a csoportba tartoznak. Ezt a szemléletmódot újságíróként is igyekszem tartani, szívesen készítek interjút és riportot a gyerekekkel dolgozó szakemberekkel. A társadalmunkban jelenlévő problémák ábrázolása mellett azt is fontosnak tartom, hogy közös értékeink megőrzésével és az egymásban rejlő értékek fölkutatásával ezek megoldása felé haladjunk.

Sok minden érdekel, a verselmélettől kezdve a környezettudatos mezőgazdasági technológiákon át egy-egy ember élettörténetéig bármilyen témán szívesen dolgozok. Jegyzetet, riportot egyaránt szívesen írok, de kedvenc műfajom az interjú, mert ezen keresztül egy-egy ember, egy-egy téma érdekesen és sokszínűen bemutatható.” – Gruik Zsuzsa


Vissza

A pályaműről

Szorongó helyett boldog gyereket!

Februári külhoni győztes jelöltünk Gruik Zsuzsa.
A Magyar Szó című napilapban megjelent írásának címe:

Szorongó helyett boldog gyereket!
Magyar fejlesztésű programon keresztül tanítják a boldogságra való képességet

Amikor ötödik osztályba jártam, nem igazán szerettem az osztályfőnöki órát. Különösen így volt ez, ha arra a délutáni váltásban, a tanítási nap legvégén került sor. Véget ért a nap, nem kellett tovább aggódni holmi feleltetések vagy dolgozatok miatt – és még mindig nem volt szabad hazamenni. Az egyébként fontos funkciót betöltő osztályfőnöki órák fölösleges időpocsékolásnak tűntek akkoriban.

A teljes cikket itt tudják elolvasni >>>