Horváth Homolya Ágnes

Jelölve: November / Médium: Magyar Szó

“Másfél évtizede vagyok a vajdasági Magyar Szó napilap újságírója. A kezdetektől a zentai szerkesztőségében, a Tiszavidékben dolgozom, a legkülönfélébb témákkal foglalkozom és időnként szerkesztői feladatokat is ellátok. Az emberek, az életük és az érdekel, mi mozgatja őket a mindennapokban. Az írásaimon keresztül azt szeretem megmutatni ki, hogyan boldogul, ki, hogyan old meg egy-egy helyzetet, így legszívesebben családriportot készítek és olyan témákat dolgozok fel, melyekben ezek a dolgok kapnak központi szerepet. A húszas éveimben a napilapos munkám mellett kipróbáltam a rádiós és a televíziós újságírást is, és mindkettő tetszett, de a nyomtatott sajtó lett a szívem csücske.

Mielőtt a Magyar Szónál elkezdtem dogozni, az Újvidéki Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének voltam a hallgatója.” – Horváth Homolya Ágnes


Vissza

A pályaműről

Ahová Isten báránykát ad, ad legelőt is

Nagycsaládban a szeretet, az egymásra figyelés és a szervezés a legfontosabb
Szerda délutánra beszéltem meg találkozót a zentai Ivković családdal, akiket Példamutató Nagycsalád Díjjal jutalmazott Zenta község önkormányzata. Nehéz lett volna olyan időpontot találnunk, amikor mindenki odahaza tartózkodik, hiszen a négy lánykának, valamint a szülőknek is sok az elfoglaltsága, így a hat tagú családból öten vártak: Róbert az apuka, Valentina az anyuka, a tízéves Noémi, a hatéves Viktória és a hároméves Erika. Vivien, a legidősebb lány nyolcadikos, és éppen iskolában volt.
A kép illusztráció, nem a cikkhez jelent meg. Forrás: Pixabay