Jenei Klementina

Jelölve: Április / Médium: Magyar Szó

“A szavak szerelmeseként  35 évesen találtam meg az utam. Éveken át az Új Kanizsai Újság felelős szerkesztőjeként dolgoztam, de egy éve, amióta a Magyar Szó, Vajdaság legnagyobb eladott példányszámú újságírójaként tevékenykedem, elsődleges feladatomként tartom az itt maradottak ösztönzését a helyben való boldogulásra. Hiszem és vallom Wass Albert szavait: „Ha őseink is elszaladtak volna, valahányszor nehéz idők jöttek, ma üres lenne ez az ország.”

Ennek szellemében kutatom fel azokat az embereket a környezetemben, akik hasonlóképpen gondolkodnak, mentesek a nihilizmustól és arra összpontosítanak, hogy itthon boldoguljanak, mert lehet, csak keresni kell a lehetőségeket. Faragó Janiék kiváló példái annak, hogy Németországból hazatérve egy majdnem kétezres lélekszámú, lélegeztetőgépen lévő faluban is van élet, de még milyen! Olyan, ahol a saját boldogságunk,a  belső békénk számít igazán, semmi más!

Gyerekek az asztal körül, szeretet, a komfortzónából való kilépés, ami biztosítja a megálmodott jót!” – Jenei Klementina

 


Vissza

A pályaműről

Mind a miénk!

Mind a miénk!
Nyolc gyermeket nevel az oromhegyesi család

Nagycsalád hallatán felvetődik a kérdés, hogy szociális kategória-e. Mert ki vállal manapság két gyermeknél többet? Vagy az, aki nagyon jól szituált, vagy az, aki nagyon szereti a gyerekeket, vagy az, aki otthonról hozott minta alapján szintén sokat szeretne, vagy az, aki szociális eset, vagy nem gondolkodik a jövőn? Egy tévéműsorban erkölcsi etalonnak nevezte a megszólaló a két gyermeknél többet nevelőket, önkritikát is gyakorolva közben. Az sem baj, ha két alomból születnek a gyerekek, ha a tiszta szeretet, az őszinteség megvan, ezt bizonyítja az oromhegyesi példa is, ahová a szociális munkás szaktudására is szükség volt, hogy tudjanak élni a lehetőségekkel. >>>

 

A teljes cikk a Magyar Szó oldalán található.