Timár Kriszta

Jelölve: Május / Médium: delmagyar.hu

Timár Krisztának a Délmagyarország az első munkahelye, már az érettségi után ott kezdett gyakornokként. Megszerezte diplomáját, 2003 óra pedig főállásban is a lapnál van. A gyerekek történetére mindig fogékonyabb, gyakran választ olyan témát, ami velük kapcsolatos.


Vissza

A pályaműről

Sérült gyermekkel lett teljes az életük

Mert Bende volt az ő fiúk

 

Azoknak a gyerekeknek, akik nem egészségesek, elég kevés esélyük van arra, hogy örökbe fogadják őket, de Bende a szerencsések közé tartozik: szerető családba került, rengeteget fejlődött. Történetét Timár Kriszta a Délmagyarország című napilapban, és annak online felületén mutatta be, riportja pedig a Média a Családért-díj májusi jelöltje lett.

 

Kevés olyan szülő van, aki nem zárkózik el attól, hogy súlyos fejlődési rendellenességgel élő gyereket fogadjon örökbe, de a Várkonyi házaspár nem ilyen volt. Bendébe abban a pillanatban beleszerettek, ahogy meglátták a kórházban, egyből érezték: a kisfiú az ő gyerekük. Pedig a nyitott gerinccel, dongalábbal, csípő- és térdficammal, agykamratágulattal világra jött kicsiről szülőanyja egyből lemondott, haza sem vitte a kórházból. Az orvosok és a nővérek nagyon megszerették, de mindenki biztosra vette: állami gondoskodásba kerül, és állapota miatt valószínűleg egy intézményben tölti majd napjait. Viszont szülei, akik örökbe fogadták, mindössze egyetlen órát töltöttek vele a kórházban, és ez elég volt ahhoz, hogy biztosak legyek abban: nem hagyják ott.

„Bende családjáról először a Marie Claire magazin írt, de ők elsősorban azt helyezték fókuszba, hogy szülei milyen utat jártak be az örökbefogadásig, hogy két évig hiába várták, hogy megcsörrenjen a telefonjuk. Én a témát más szemszögből közelítettem, elsősorban Bendét szerettem volna bemutatni” – mondja Kriszta. A szerző maga is édesanya, a gyereksorsokra mindig is érzékeny volt, emiatt érdekelte elsősorban ez a vonal. A családdal március közepén találkozott, és bár nem voltak prekoncepciói, azt tudta, hogy minden szülő számára a saját gyermeke a legjobb és legokosabb, hiszen ők elfogultak. Viszont a riport során azt látta: Bendét szülei nem elfogultságból dicsérték. „Tényleg nagyon klassz kissrác, saját korát is meghazudtolja. Most két éves, és a Nemzeti dalt szavalta március 15-én, rengeteg verset és mondókát tud, pedig korosztályából sokan még egyáltalán nem beszélnek. Mindent visszamond, amit lát és hall. Ismerve a múltját, hihetetlen volt ezt látni. Nagyon szerethető kisember, jó érzés volt találkozni vele, és beszélgetni a szüleivel” – mondja Kriszta.

Bende szülei az örökbefogadást nem szeretnék eltitkolni fiúk elől, a kicsi már most is tudja, hogy kilenc hónapig másvalaki pocakjában élt. Ha később szeretné felkeresni szülőanyját, családja abban is támogatni fogja, már ezt is eldöntötték. Mivel születési rendellenességei nagyon súlyosak voltak, szülei rengeteget foglalkoznak vele, és csak olyan orvoshoz viszik, aki maga is hisz benne. Szerencsés esetben a kisfiú képes lehet arra, hogy segédeszközzel akár sétálni is tudjon – egyelőre csak kúszva közlekedik –, a legrosszabb forgatókönyv szerint pedig kerekesszékes lesz. Szülei mindenképp kihozzák belőle a legtöbbet, amit csak lehet, és megtalálják benne azt, amiben a legjobb lehet. Hisznek abban, hogy úgy is lehet teljes életet élni, hogy valaki fizikailag lemaradásban van másokhoz képest.

 

/Timár Krisztával Szabó Emese beszélgetett/