Tóth D. Lívia

Jelölve: November / Médium: Magyar Szó

Tóth D. Lívia népzenészként és citeraoktatóként képzelte pályáját, de mivel a Vajdaságból nem szeretett volna elköltözni, helyben pedig nem volt lehetőség komolyabb képzésekre, más felé fordult az érdeklődése. Pszichológiát tanult, gyereke megszületése után pedig férjével nyitott egy kis nyomdát, grafikusként dolgozott. Később a Temerini Rádióhoz került, és bábozni kezdett az azzal egy helyszínen működő művelődési és tájékoztatási központban. A rádió megszűnt, a bábszínházat pedig civil egyesületként működtették tovább, ma is ápolják ott a népi hagyatékot. Megmaradt az újságírói munka is, de az a Pannon RTV-nél folytatódott, először rádiósként, aztán televíziós tudósítóként. A Magyar Szónál azt követően kezdett el dolgozni, hogy kisfia iskolás lett, és hallásproblémák miatt segítségre, komolyabb szülői jelenlétre volt szüksége.


Vissza

A pályaműről

Csodák ápolója | Több mint két évtizede gondoskodik egy községnyi anyuka és gyermek jólétéről a temerini Varga Somogyi Kornélia védőnő

Hogy mit csinál egy védőnő, azt nagy vonalakban mindenki tudja, de arról az elkötelezettségről, amivel ez a munka jár, csak sejtéseink vannak. A hivatást egy temerini védőnő élettörténetén keresztül mutatta be Tóth D. Lívia, akinek Magyar Szóban megjelent írása a Média a Családért-díj novemberi külhoni jelöltje lett.

 

Annak ötlete, hogy a Magyar Szóban a védőnői szolgálatról írjanak, a hétvégi rovat szerkesztőjétől, Kabók Erikától érkezett, Lívia pedig nagyon örült neki. Sok éve ismerte ugyanis Varga Somogyi Kornéliát, a temeriniek nagyra becsült bábaasszonyát, aki kétszer is átsegítette a szoptatással járó gondokon. Nellikével tíz éve, második gyereke születésekor beszélt utoljára, de most is örömmel kereste fel a Temerini Egészségház tetőterében.

„Számomra ő A Védőnő, nagy a-val, nagy v-vel. Temerinben szinte maga adja a teljes szolgálatot, pedig ezen a dél-bácskai településen hatezer család, csaknem 30 ezer ember él. Mindig is csodáltam, hogy képes ellátni az egész községet, ámultam azon a nyitottságon, határtalan odaadáson – ugyanakkor határozott kiálláson –, amit a kismamák felé tanúsít. Nekem is rengeteget segített, másoktól is csak jót hallottam róla. Mert a szülés után a nők mindent megtennének gyerekükért, de össze vannak zavarodva, tudatlannak, tehetetlennek érzik magukat. Ilyenkor rengeteget számít az a külső, higgadt személy, aki nem családtagként, nem teherként ad tanácsokat. Aki a szoptatási problémák miatt szorongó kismamának azt mondja: nem baj, ha valami nem megy, a gyereknek nem lesz attól baja, a helyzet idővel rendeződni fog” – mondja Lívia.

Noha a szerző nem gondolja, hogy az újságíróknak csak a pozitív példákkal kell foglalkozniuk, Nelli elhivatottsága, hihetetlen odaadása miatt úgy érezte, hogy a védőnői szolgálatot rajta keresztül kell bemutatnia. Mert az asszony 20 éve végzi feladatait őszinte meggyőződéssel, úgy, hogy a nap 24 órájában bármikor felhívhatják a kismamák. Számára ez a munka egyfajta hitvallás, a pályát már gyerekkorában kinézte magának, már akkor arra vágyott, hogy bábaasszony legyen. Ahogy az interjúban fogalmaz: számára a kisbabák születése mindig is csoda volt, már kiskorában is varázslatként élte ezt meg. A középiskola befejezése után pár évre fel is vették a Temerini Egészségházba, ahol először a gyerekosztályon alkalmazták nővérként, majd a nőgyógyászaton folytatta a munkáját. Ezt követően mehetett ki a terepre védőnőként.

Pályája elejében maga is félelmekkel küszködött, de az idősebb kollégáktól és az orvosoktól nagyon sok segítséget kapott, mindig volt hova fordulnia, ha támogatásra volt szüksége. Mostanra annyira sok tapasztalatot szerzett, hogy meglepni nagyon kevés dolog tudja, ritkán történik olyan, amivel még nem találkozott. Mivel már 22 éve a pályán van, arra is volt példa, hogy megfürdethette egykori kisbabája kisbabáját is.