Nagy Anna

“Az ideális, optimális élethelyzetek mellett merjünk beszélni azokról a gyerekekről, szülőkről is, akiknek bármilyen okból máshogy alakult az életük.”


Sokszor átlagon felüli összetartás jellemzi az egyszülős családokat

„Magyarországon nagyjából 300 000 egyszülős család él, ez már komoly tömeg, beszélnünk kell róluk” – mondja Nagy Anna, az Egyszülős Központ vezetője, akit feladatokról, kihívásokról és a média családképéről kérdeztem.

 

– Melyek az Egyszülős Központ főbb céljai?

 

– Az Egyszülős Központ azokat a családokat támogatja, ahonnan bármilyen okból hiányzik az egyik szülő. Működésünket két nagy feladat határozza meg: az egyik a gyakorlati segítség nyújtása, legyen szó jogi tanácsadásról, pszichológusról, korrepetálásról, nyaraltatásról – az elmúlt közel két évben több mint hetvenféle szolgáltatást nyújtottunk a családoknak. A másik feladat a közösségépítés – a Központ megnyitása előtt egy több mint 1000 fős kutatást végeztünk, hogy megtudjuk, mi az, amire a családoknak a legnagyobb szükségük lenne, mi jelenti a legnagyobb problémát a számukra. A nehézségek listáján az elszigetelődés került az első helyre. Fontos feladatunk tehát, hogy minél több és változatosabb közösséget hozzunk létre ezeknek a családoknak, hiszen egymástól tanulva, egymásra támaszkodva könnyebb felállni, és könnyebb állva maradni.

 

– Milyen kihívásokkal kell szembenéznie a Központnak a járványhelyzet miatt?

 

– Az egyszülős családok jelentik az egyik legveszélyeztetettebb társadalmi csoportot a mostani helyzetben. Sokszor halljuk, hogy a kétszülős családoknak sem könnyű megbirkózniuk azokkal a gondokkal, amelyeket ez a bizonytalan helyzet magával hozott. Amikor mindez a teher egyetlen ember vállán van, az néha bizony elviselhetetlennek tűnik. De nemcsak a lelki terhekről van szó. Az az egyszülős család, ahol a szülő elvesztette a munkáját vagy akár csak fizetés nélküli szabadságra kellett mennie, komoly megélhetési nehézségekkel néz szembe. A Központ tehát – amellett, hogy az eddigi szolgáltatásaink közül, amiket csak lehetett, átkonvertáltuk online formára – erre a két nagy problémára kínál megoldást. Részben olyan csoportos és egyéni foglalkozásokkal, beszélgetésekkel, pszichológiai segítségnyújtással, ahol a szülők egy kicsit le tudják tenni ezeket a terheket, ki tudják engedni a gőzt. Másrészt pedig konkrét tárgyi segítséget is nyújtunk: élelmiszeradományokat, tisztítószereket, tisztálkodószereket vagy ha éppen van rá lehetőségünk és érkezik ilyen felajánlás, akkor laptopokat a gyerekeknek.

Fontos, hogy az ideális, optimális élethelyzetek mellett merjünk beszélni azokról a gyerekekről, szülőkről is, akiknek bármilyen okból máshogy alakult az életük. Mivel 300 000 családról van szó és a bennük nevelkedő több mint félmillió gyerekről, nem lehet szó nélkül elmenni mellettük, hiszen ez már komoly tömeg.

 

– Mit gondol, milyen képet mutat a média ezekről az egyszülős családokról?

 

– Nagyon változó képet, attól függ, hogy mit olvas, mit néz az ember. A legtöbbször a nehézségekről, a szomorúságról szólnak a cikkek és olyan is van, ahol mi vagyunk az elrettentő példa, az ellenpont a jól működő családokkal szemben. Pedig családban élni, gyereket nevelni akkor is a legszebb dolog, ha ezt egyedül teszi az ember. Az egyszülős családban felnövő gyerekekből ugyanúgy válhatnak jó felnőttek, rossz felnőttek, jó szülők, rossz szülők, jó társak, rossz társak, mint az összes többi gyerekből. Azok az egyszülős családok, akik teszik a dolgukat és szépen, csendesen felnevelnek egy, kettő vagy három gyereket, nem szoktak megjelenni a médiában. Pedig ők alkotják a többséget.

 

– A Média a Családért Alapítvány célja, hogy a családok a lehető legtöbbször jelenjenek meg pozitív kontextusban, az élet kiteljesedésének közegeként a médiában. Mit gondol, hogyan segítheti az alapítványt az a Szakmai Tanács, amelynek Ön is a tagja?

 

– Nagyon fontos, hogy a szülők is és a gyerekek is felismerjék a saját életüket abban, amit újságokban, honlapokon olvasnak. Hogy felismerjék a napi valóságot és úgy érezzék, hogy ez a cikk nekik és róluk szól. Ehhez viszont az kell, hogy a média valóban azt a valóságot képezze le, ami ott van körülötte. És ebben a valóságban bizony benne vannak az egyszülős családok is, nagyon sokan. A családokkal is és az őket körülvevő társadalommal is akkor tesszük a legjobbat, ha minél reálisabb képet mutatunk be róluk – nem feketét és nem fehéret, hanem azt a nagyon összetett és sokszínű képet, amit ezek a családok alkotnak. Ha az egyszülősök képviseletében mi részei lehetünk egy ilyen tanácsnak, talán árnyaltabb és valóságosabb lehet ez a kép.

 

– Fontos lenne, hogy a gyerekek ne mindig egyedül fogyasszák a médiatartalmakat, hanem a szülővel együtt nézzék meg például a YouTube-videót, illetve az is lényeges, hogy beszéljenek a szüleikkel a tartalmakról, amiket szeretnek, például a kedvenc vloggerükről. Hogy látja, életszerű ez egy egyszülős családban, van ideje, lehetősége erre a szülőnek?

 

– Amikor egyetlen szülőre hárul hónapokon, éveken keresztül két ember feladata, az azt is jelenti, hogy kevesebb az idő, kevesebb az energia, többször vagyunk fáradtak. De a „minicsaládok” – ahogy az egyik anyuka nevezte magukat egyszer – sokszor átlagon felüli összetartása azt is eredményezi, hogy esetenként több figyelem jut a gyerek gondjaira és a beszélgetések többször szólnak az ő témáiról, az ő életéhez kapcsolódó kérdésekről, legyen az a közösségi média vagy a kedvenc vlogger.

 

Az Egyszülős Központ honlapja >>>

 

Az interjút Gergely-Baka Ildikó készítette

Vissza