Dunda György – Kárpátalja (2020-tól)


A Kárpáti Igaz Szó lapigazgatója

 

Az ezredforduló óta eltelt időszakban hatalmas változáson ment keresztül a média. Változtak annak tálalási és fogyasztási módszerei, szokásai. Kisebbségi létben a tájékoztatáson túl egyéb fontos feladata, küldetése kell, hogy legyen a médiának. Kárpátalján egy-egy sajtóműhely amolyan sajátos magyarságintézmény is egyben. Sokszor kell reményt öntenünk a csüggedő szívekbe, az informáló szót magyar lelkülettel közölni. A családot, szűkebb közösségeinket olyan értékként kezelni, ami kincs. Történjék bármi is, háborogjon akárhogy is a világ tengere, a családi kötelék megóv minden vihartól, reményt és utat mutat bármilyen bizonytalan időben is. Közös felelősségünk a családi értékrend megőrzése, továbbadása!

 

Magamról: Ungváron születtem 1979-ben. A Dayka Gábor nevét viselő helyi középiskola 1996-os elvégzése után az ungvári egyetem magyar filológia karán szereztem diplomát 2001-ben. Ezt követően posztgraduális képzés keretében Budapesten elvégeztem a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) Bálint György Újságíró Akadémiáját, majd visszatértem szülőföldemre, mert úgy éreztem, ott van dolgom. Azóta eltelt lassan húsz év, de egy pillanatra sem bántam meg akkori vállalásomat.

 

Már középiskolás koromban kapcsoltba kerültem az újságírással. 1994. november 17-én jelent meg az első cikkem a Kárpáti Igaz Szóban (KISZó). 1997. február elsejétől félállásban hivatalos tudósítói munkaviszonyt létesítettek számomra a lapnál. Teljes értékű csapattagként pedig 2002 nyárutóján, a budapesti újságíró iskola elvégzése után csatlakoztam a KISZó csapatához.

Mint mindenki másnak, nekem is megvan a saját történetem arról, hogyan is lett belőlem újságíró. Sok kissráchoz hasonlóan én is futballista szerettem volna lenni. Détári „Döme” volt a mindenem, rajongva csodáltam. A barátaim által használt Döme becenevem is innen ered. Már felnőtt fejjel, 2017 májusában volt szerencsém Ungváron, a magyar–ukrán nosztalgiameccsen találkozni gyermekkori példaképemmel, az pedig felbecsülhetetlen ajándék számomra, hogy dedikált futballmeze ma a dolgozószobám falát ékesíti. Ám térjünk vissza a kiindulóponthoz: ugyan évekig jártam az ungvári Szpartak focisuliba, de tizenévesen be kellett látnom, a pályán legjobb esetben is csak amatőr szintig juthatok, ezért aztán úgy döntöttem, ha már profi focista nem leszek, akkor sportújságíró szeretnék lenni. Első cikkemben is a kárpátaljai megyeszékhely futballcsapatának egyik győztes bajnokijáról tudósítottam.

 

Amikor a magyarországi tanulmányi kitérő után visszatértem szülővárosomba, a laphoz, idővel belpolitikai írásokkal, elemzésekkel próbálkoztam, szép lassan a sportról áttértem a komolyabb fajsúlyú témákra, és váltam társadalompolitikai orientáltságú zsurnalisztává. 2004 őszén, mindössze 25 évesen, az akkori főszerkesztő, Kőszeghy Elemér ajánlására megválasztottak az egyik helyettesnek. 2018 áprilisában egy strukturális-szerkezeti belső reform keretében kettéválasztottuk a főszerkesztői és a lapigazgatói tisztséget, a kollektíva támogatásának köszönhetően jelenleg ez utóbbi posztot tölthetem be.

 

Emellett a Magyar Nemzet és a Világgazdaság ungvári tudósítója vagyok.

A Kárpáti Igaz Szó nemrég, 2020. január 31-én ünnepelte századik születésnapját. A centenáriumunk apropóján a vajdasági Magyar Szós kolléga megkérdezte tőlem, milyen újságíróból lapigazgatóvá válni? Annyit elmondhatok: könnyebb újságot írni…

 

Hálás vagyok a sorsnak, hogy én még kopácsolós régi írógépen kezdtem a betűvetést, amikor az internetről csupán hallomásból tudtunk, de mobilkészüléket is legfeljebb tévében láttunk. Budapesti tanulmányaim során pedig szándékosan nyomdai diákmunkákra jelentkeztem, hogy testközelből is lássam, miként készül egy újság. Még most is érzem a friss nyomdaillat semmi mással össze nem téveszthető illatát!

 

Örülök, hogy ez így történt, mert belekóstolhattam a régi típusú, a mainál sokkal nehezebb vagy legalábbis igencsak eltérő újságírásba, s részese lehettem annak a folyamatnak, amikor a szerkesztőségünkben megjelentek az első txt-s gépek, vagy amikor a filmes fényképezőgépeket felváltották a digitális készülékek. Én még láttam tükröt rajzolni laptördelés céljából, átéltem azt, amikor szerkesztőségünkben megjelent a világháló. S lám, lám, hova jutottunk ma, amikor vezetékes telefonra már nincs is szükségünk, viszont ha nagy ritkán elmegy az internet, azonnal kitör a pánik – hogy lesz így újság?…

 

Röpke 20 év alatt nagyot változott a világ, merőben más lett a média is, változtak a médiafogyasztási szokások is. Ami nem változhat: az a CSALÁD! Így, csupa nagybetűvel! Feleségemmel, Szilviával egy 4 éves kisfiút, Márkot, és egy ugyanennyi idős kiskutyust, Heppyt nevelgetünk :).

 

Vissza