Elidegenedő, rohanó, felgyorsult világunkban a családnak békés szigetnek kell lennie, ahol a különböző generációk, nagyszülők, szülők, gyermekek nyugalomra, megértésre találnak, becsületet, tisztességet, emberi helytállást tanítanak és tanulnak.
A közszolgálati médiának fel kell vállalnia, hogy a családot, mint értéket állítja az olvasók, hallgatók, nézők elé. Persze, az emberek nem rózsaszín felhőket és cukormázas meséket várnak, hanem a valóságot, ahol a mindennapok során az öröm mellett a gondokkal és bánattal is meg kell küzdeni. A családbarát média elsődleges feladata azoknak a példáknak, személyeknek, történeteknek a felkutatása és bemutatása, amelyekkel segíthet a jó döntések meghozásában. Az újságírókra és a tájékoztatási eszközökre komoly felelősség hárul: a család szerepének és fontosságának támogatása, erősítése a köztudatban.
„A család is olyan valami az életben, ami becses… Olaj az élet lámpásában.” (Gárdonyi Géza)
Nem mindegy ki mutatja be a világot gyermekeinknek. Ki mondja meg, mi a jó és rossz, hogy ki meséli el a történeteket. A mai kor gyermeke a médiából, a reklámokból tudja, hogy neki mi a jó és mi a rossz, s hogy milyen a világ.Ha a történetek mesélői a pénzvilág kiszolgálói, akkor a mesék már nem a családról, hagyományról, közös sikerekről, nemzetről, együvé tartozásról szólnak, hanem individuumról, csupaférfi-csupanő családról, az erőszakkal teli világról, amelynek legfőbb üzenete, hogy élj a mának. A jövőt legföljebb az ígéret földjeként emlegetik, hogy nyugtassák azokat, akik nyomorukban csak a tévé előtt megélt virtuális világban érezhetik jól magukat.
Csakhogy mi azt gondoljuk a világról, hogy nem csak mából áll. Épp ezért felelősségünk van gyermekeinkért, családjainkért, fizikai környezetünkért is. És szükség van a média egyensúlyára is. Hogy a történetek a családokról, a kiegyensúlyozott, felelősséggel élő emberről szólhassanak.”
1962-ben született Nagykikindán.
Az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén 1986-ban diplomázott.
1985-1996 között az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségének újságírója, 1996-tól 2001-ig a Képes Ifjúság Kft. igazgató-főszerkesztője, 2001-től a Hét Nap hetilap újságírója, jelenleg főszerkesztő-helyettes, valamint a Bánáti Újság szerkesztője.
2009-től a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének elnöke.
Önálló kötetei: Köszönöm, jól! (2000), Ördöglakat (2002), Varázspálca nélkül (2013)
Társszerzőként a következő könyvekben jelentkezik: Téves csatatéren első és második kötet (1993, 1995), Menni vagy maradni? (1997, Grajlah Emmával és Keszég Károllyal)
Szerkesztőként a következő kiadványokat jegyzi: Ifjúság, köz — érzet (2001), Kompravaló (2009), Szigetlét (2014), Érsomlyói hídfő (2016)
Tóth Lívia újságíró, szerkesztő – ÚJVIDÉK