„A testem cigány, az agyam fehér” – roma gyerekek, akiket örökbe fogadtak, és a szülők, akik adoptálták őket

Rengeteg roma baba ragad bent az örökbefogadási rendszerben Magyarországon, sokan eleve kizárják, hogy ilyen származású gyerek legyen a családjuk része. Ennek oka részben az, hogy az örökbefogadó szülők félnek az ismeretlentől, részben pedig az, hogy a környezet véleményétől, előítéleteitől tartanak. Emiatt volt különösen nagy szó, hogy a Fókusz stábja olyan családokat keresett föl és tudott megszólaltatni, akik elmesélték roma származású babájuk örökbefogadásának történetét, és azt is bevallották, hogy korábban maguk is vívódtak, küzdöttek előítéletekkel.

„A téma ötletét egy könyv adta, amiben több szülő és szakértő is megszólalt, tanácsot adva olyan embereknek, akik roma származású gyereket fogadtak örökbe, vagy erre készülnek. Céljuk az volt, hogy eloszlassák az ilyenkor felmerülő kételyeket, félreértéseket. A könyv bemutatóján Barabás Évi volt a moderátor, aki nem csak a kolléganőm, hanem régóta barátom, így külön felhívta a figyelmemet arra, hogy a téma fantasztikus, érdemes lenne feldolgozni nekünk is” – mondja Csaba.

A szerkesztő a műsor előkészítésekor azt gondolta, nehezen fognak nyilatkozót találni, úgy érezte, az emberek nem akarnak majd ilyesmiről beszélni. Mert ez nem olyan téma, nem olyan történet, amit az emberek világgal kürtölnek. Ennek ellenére könnyen találtak olyan szülőket, akik érezték és tudták, hogy a nyilvánosságnak ereje van, példájuk pedig jó hatással lehet a családra váró roma gyerekek ügyére, és azokra is, akik dilemmáznak azon, hogy más származású babát fogadjanak örökbe. „A műsorban megszólaló szülők nyitottan és pozitívan fogadtak bennünket is, hihetetlen volt a velük való találkozás. A gyerekeiket a felvételeken nem mutathattuk felismerhető módon, amit értek, ugyanakkor picit sajnálok. Egyikükkel rengeteget labdáztunk és játszottunk vele, ami hatalmas élményt jelentett nekem és az egész stábnak is” – mondja a szerkesztő.

A nézők egy roma származású férfi történetét is megismerhették az adásban, akit örökbefogadottként sokáig kísértett a múlt. Ő tudta, hogy cigány családból származik és örökbe fogadták, de a témáról senki sem beszélt neki otthon. A nővére talált rá egy hirdetés segítségével, vér szerinti szüleihez az ő közreműködésével jutott el. Hét évig tartotta velük a kapcsolatot, de a nővére halála után eltávolodott tőlük. Most azon gondolkozik, hogy neki is örökbe kellene fogadnia egy gyermeket, már csak azért is, hogy bebizonyíthassa, amire maga is rájött: nem a vérvonal számít, hanem az együtt töltött idő és figyelem.

A stáb az adás után sok pozitív visszajelzést kapott, nem csak kollégáktól és ismerősöktől, hanem idegenektől is. Csaba például hetekkel később teljesen máshol forgatott, de a helyszínen megismerték és rákérdeztek, ő készítette-e a riportot a roma gyerekek örökbefogadásáról. Az igenlő válasz után jelezték, hogy adás nagyon jó és emlékezetes volt.