Egy élet széki népviseletben, Kolozsváron: „Lehettem volna én is városi naccsága’, de a viseletem nélkül nem tudtam meglenni”

Szilvia a Kolozsvári Magyar Napok egyik koncertjére készült gyerekkori barátnőjével és annak kolozsvári férjével, tőlük hallott először Fülöp Kláráról. „Elmondták, hogy Klári néni annak ellenére megtartotta széki identitását, hogy beköltözött családjával a nagyvárosba. Hasonló interjúalanyt már régóta kerestem, így élettörténete felkeltette az érdeklődésemet. Hiába lehet ugyanis látni népviseletbe öltözött embereket a városban, nehéz megszólítani őket. A barátnőm férje ismerte Klári néni fiát, ő kapcsolt bennünket össze” – mondja Szilvia.

A szerzőnek nagy élmény volt az asszonnyal való beszélgetés, általában is szereti az idős emberek társaságát. Ez már gyerekkorában is így volt, mindig is érdekelte az a világ, amiben ők éltek, szerette, ha valaki régi élményeiről számolt be neki. „Klári néni közel hatvan éve házasodott össze a férjével, kapcsolatuk máig olyan, amire mindenki törekszik. Szeretettel és tisztelettel beszélt a férjéről, és arról, amit ketten megvalósítottak. Jövőt teremtettek a gyerekeiknek, és saját életükben annak ellenére próbáltak kiteljesedni, hogy azt háttérbe szorították” – mondja a szerző.

A széki asszony ma is Kolozsvár kertvárosi részén él a családjával, az interjúra onnan buszozott be népviseletében. Bár az újságíróval akkor találkozott először, egyből megnyílt neki, örömmel mesélte el élettörténetét. A nagyvárosba 1985-ben költözött be családjával azért, hogy a fiai tanulhassanak. Azt megelőzően a közeli Széken nevelkedett, ott töltötte gyermek- és leányéveit, sőt még fiatalasszonyként is élt ott néhány évet. A faluról városra költözés akkoriban nehéz volt, a forradalomig személyi igazolvánnyal sem rendelkezhettek. Így hiába vették meg a házat Kolozsváron, sokáig nem tudták rendezni a hivatalos dokumentumokat. A városban is úgy éltek, mintha Széken laknának, több mint fél hektár (60 ár) földön gazdálkodtak. A családfő egy építőtelepre járt, Klári néni pedig az iskolában dolgozott, de miután hazajött, ellátta az állatokat, a kerti teendőket. Munkája végeztével férje is bekapcsolódott a mezőgazdasági feladatokba, este a fiuk vitte őket haza a földekről. Amennyire a városi keretek lehetővé tették, otthon is gazdálkodtak, volt időszak, hogy három disznót is tartottak. Egyet eladtak, kettőt levágtak, így nem szenvedtek hiányt semmiből. Ez így van ma is, csak a lisztet, cukrot, olajat és tejet vesznek a boltban. A család nagyon összetartó, mindenben számíthatnak egymásra. Bár Klári néni legidősebb fiát elvesztette – ő három hónapja volt nős, amikor autóbalesetben életét vesztette – a legkisebb egyetemre is eljutott, vallás-történelem szakon szerzett diplomát. Ma vállalkozó, ahogyan a középső gyermek is. Az asszonynak már született négy unokája, bennük is nagy örömét leli. Nem fordított hátat a szülőfalunak sem, régi házuk ma is megvan, amikor módjuk nyílt rá, fel is újították.