Holtomiglan, holtodiglan

Brigitta a házasság hetének apropójából írta meg Zsuzsa néni és Viktor bácsi történetét, de már korábban is ismerte őket. Mivel Nagydobrony híres a paprikatermesztésről, erről a témáról szeretett volna cikket írni.  „Az ottani kollégánk pedig a figyelmembe ajánlotta a házaspárt. Megtudtam, hogy van két fiuk, akik elköltöztek a településről, de ők – noha mindketten elmúltak már hetvenévesek – egyedül végzik a kerti teendőket. Évente három mázsa őrölt paprikát állítanak elő, ami hatalmas mennyiség. A riport kapcsán sokat beszélgettem velük, és feltűnt, mennyire egy hullámhosszon vannak, mennyire megértik egymást akár félszavakból is. Amikor közelgett a házasság hete, azt éreztem, biztos van mit mesélniük, így megkerestem őket” – mondja Brigitta.

Eleinte félő volt, hogy a házaspár nehezen nyílik majd meg, de nem kellett sok idő ahhoz, hogy feloldódjanak és őszintén beszéljenek akár mély dolgokról is. Elmondták, hogy bár mindketten Nagydobronyban születtek, elég messze laktak egymástól. Egy fiataloknak szervezett tánciskolában ismerkedtek meg, amelynek végén Viktor bácsit nevezték ki az öt bálkirály egyikének. Ekkor kérte fel párjának Zsuzsa nénit. Ebben az időszakban még csak tizennégy évesek voltak. Viktor bácsi 1971-ben bevonult katonának, de a kapcsolatuk ekkor sem szakadt meg, végig leveleztek, hogy aztán 1973-ban összeházasodjanak. Beszéltek arról is, hogy a hit mennyire fontos a számukra. Mindketten úgy érzik, hogy a házassággal kaptak egy hatalmas többletet, Isten áldását, amelyből erőt tudnak meríteni a nehezebb napokban.

„Olyasmikről is meséltek, amiket valószínűleg még a környezetük sem tudott róluk. Beszéltek a hibáikról, elmondták, hogy a türelem mennyire fontos. Csak így lehetnek a párok egymás mellett holtomiglan, holtodiglan. A mindennapi teendőikről is szó esett, majd a fotózáshoz és a videózáshoz mindent készségesen meg is mutatták. Zsuzsa néni például elkezdett csigatésztát készíteni, Viktor bácsi pedig kiment, és adott a tyúkoknak enni. Előhoztak, elrendeztek és kikészítettek mindent. Mivel Nagydobronyt a háború miatt sokan elhagyták, kicsit panaszkodtak amiatt is, hogy nincs kihez szólniuk, nincs kivel beszélgetniük. Azt éreztem, hogy kifejezetten jólesett nekik, hogy ott voltunk náluk, és volt kinek mesélniük. Talán emiatt is voltak annyira nyitottak” – idézte fel a találkozást Brigitta. A házaspár persze amennyire tudja, tartja a kapcsolatot a gyerekekkel, fiaikkal rendszeresen videócsetelnek, azon keresztül látják az unokákat is. Időnként el is utaznak hozzájuk külföldre, és az ünnepeket velük töltik.