Kurkó Stefánia: „Sorsfeladatom lelkemmel gondolkozni, tanítani és szeretni”

Mivel a nagycsalád mozgalmas életviteléhez a hagyományos kertészkedés nem illeszthető, Kurkó Stefánia mulcsozással és permakultúrával alakított ki magaságyásokat, hogy azokban, illetve méretes melegházban és szabadföldön megtermessze a héttagú család zöldségszükségletét. Ildikó tavaly nyáron, egy riportja kapcsán ismerte meg az asszonyt, de akkor csak a csodálatos zöldségeskertjét mutatta be az olvasóknak. A témát viszont nem engedte el, azóta készült a mélyebb beszélgetésre, amin kiderülhet, ki is az asszony, ami mindezek mögött áll.
„Stefánia személyében egy energikus, elszánt és tudatos nőt ismertem meg, aki feleség és öt gyerek édesanyja, mellette vállalkozását is vezeti. Ha van ideje, akkor fest, rajzol és fotókat készít, fontos számára az élet minden területe, mindenből tud töltekezni. A beszélgetés során az is kiderült számomra, hogy mennyire foglalkoztatja őt a nők családon belüli helye, mennyire kíváncsi arra, hogy melyek azok a szerepek, amelyekkel édesanyaként erősíteni tudja a családon belüli köteléket. Miközben a kérdéseire kereste a választ, egyre jobban tudatosult benne annak fontossága, hogy lélekben egészséges gyerekeket neveljen” – mondja Ildikó.

Stefánia a riportban beszámol arról, hogy egy ideig nőként is próbált férficipőt húzni, fúrt és faragott, mindent megcsinált, nagyon talpraesett volt. De aztán rájött, hogy nem erre van szüksége, hanem az a fontos számára, hogy megélje nőiességét. Gyerekei például már nagyobbacskák – Bence öt és fél-, Ábel hét-, Luca kilenc-, Jankó tíz-, Sára tizenegy éves –, de minden szülő tudja, hogy az anyák mindennapjai sokáig csak arról szólnak, hogy a gyerekeket iskolába viszik és hazahozzák, délután edzésekre és egyéb programokra kísérik, követik a tanulmányaikat. A szerző számára felszabadító volt, hogy Stefánia erről és a problémákról is őszintén beszélt, méghozzá úgy, hogy a kívülállók gyakran csak a magabiztos, talpraesett, sikere nőt látták benne. Pedig gondjai, nehézségei neki is vannak, de legyőzi őket. „Az éreztem, hogy a beszélgetésünk minden mondata aranyat ér, iránymutató és kapaszkodó lehet bárki számára. Mert ő nem csak a rózsaszín felhőben lévő nagycsaládról mesélt, hanem a kihívásokról is. Például elmondta, hogy hét év alatt született meg az öt gyereke, ami számára is megterhelő volt – mondja Ildikó. Az asszony azt is megosztotta a szerzővel, hogy a kívülről érkező dicséretek ugyan emelték az egóját, de aztán rájött, hogy a lélek sokkal fontosabb, az önmagával való elégedettség többet jelent, mint a külvilág elismerése.