Ráhel szőlőskertje

Sok szó esik az abortuszról, csak nem feltétlen úgy, ahogyan kellene. Kevesen vannak például tisztában azzal, hogy egy ilyen beavatkozás milyen traumát okoz a rajta átesett asszonyoknak, mennyire szenvedhetnek miatta több éven, vagy akár évtizeden át. „Erről ki tudna hitelesebben beszélni, mint azok, akik megtapasztalták? Ők a megoldást is ismerik, tudják, mi segítheti lezárni a gyötrődést. Emiatt tartottuk fontosnak, hogy bemutassunk ilyen történeteket, lehetőset adjunk arra, hogy az érintettek hallassák a hangjukat” – mondja Bea.

Az egyik nyilatkozó babája elvételéről öt évig senkinek nem mert szólni, és utána is hiába gyónt, önmagának nem tudott megbocsátani. Érzésének mélységét az is mutatja, hogy az abortusztól még a saját szüleinek is csak azt követően számolt be, hogy tizenkilenc év után a férjével elváltak egymástól. A másik asszonyt férje is elkísérte a lelki gyakorlatra, így kezdett gyógyulni a seb, amit házasságukon a megfogant baba életéről, annak kioltásáról szóló döntés ejtett. „Sokan nem mondják ki, de egy ilyen esemény nagyon megterheli a házasságot, akár váláshoz is vezethet. Emiatt jó, ha a férj is részt vesz a feldolgozásban, de ez sajnos ritka” – emeli ki a szerkesztő.

Az adásban megszólaló édesanyáknak hatalmas segítséget jelentett, hogy a Ráhel Szőlőskertjében sorstársakkal találkoztak, megoszthatták történetüket. „Nagyon nehéz erről beszélni, mert az abortuszhoz, főként a keresztények körében, a szégyen érzete járul. Az adásban viszont sikerült olyan légtört teremtenünk, hogy az édesanyák nem »nyilatkoztak«, hanem testvéri módon beszélgettünk. Ennek természetességéhez hozzájárult, hogy az adást az egyikük konyhaasztalánál ülve vettük föl” – meséli a szerkesztő.

Bea a mély és érzékeny témát azért is jól tudta kezelni, mert huszonöt éve foglalkozik elvált, egyedülálló szülőkkel, hasonló drámák pedig az ő életükben is vannak. Emiatt eleve tisztában volt azzal, hogy egy fájdalmas döntés következménye mekkora terhet jelent, mennyire fontos egy olyan közösség, ami segít azt letenni. Viszont a beszélgetés közben néhányszor még így is könny szökött a szemébe. Kiemeli, hogy az adás mondanivalója azért is fontos, mert két olyan asszony szólal meg benne, aki nagy eséllyel az abortuszon átesett nők többségét képviseli. Ritka ugyanis, hogy valaki erőszak vagy betegség miatt döntsön a beavatkozás mellett, viszont mindennapos, hogy az anya egyszerűen csak nem érzi időszerűnek a baba érkezését, nem megfelelőek az anyagi vagy családi körülményei. Ilyen helyzetben az asszonyok kaphatnának olyan felvilágosítást és főként támogatást, ami segíthetne nekik, hogy ne érezzék kényszerpályán magukat. A megbánt döntések sok évig vagy évtizedig szenvedést okoznak, visszacsinálni pedig nem lehet őket. Viszont – és ez a megszólalók üzenete – van mód arra, hogy az érintettek feldolgozzák a veszteséget, életükbe pedig visszatérjen az annyira áhított belső béke.