Világvégi tanyán lelt csodacsaládra egy kiskunsági pszichológus

Gergő és Lidi történetét egy kollégája ajánlotta József figyelmébe, ő vette észre a pszichológus posztját, aki leírta: kihívták a kunadacsi általános iskolába egy izgága elsős miatt, amikor pedig intelligenciatesztet készíttetett vele, hihetetlenül magas értéket kapott. A felmérést családlátogatás követte, és kiderült: a gyerek egy bács-kiskuni tanyán él szüleivel és két testvérével, ahol nincs áram, és ahová a közkútról kell vinni az ivóvizet, a fűtés is csak jelképes. De ez nem volt akadálya annak, hogy a család – ahol az édesanya és az édesapa korábbi élete göröngyökkel volt teli – igazi otthonra leljen. „Éreztük, hogy ezt a történetet be kell mutatni, emiatt kerestük föl a családod. Szeretettel és bizalommal fogadtak bennünket, amiben annak is szerepe volt, hogy a pszichológus, akiben megbíznak, szólt nekik arról, hogy írni szeretnénk róluk. Nem akartunk a semmiből érkezni, rájuk rontani. Gergő és Lidi személyében két végtelenül kedves embert ismerhettünk meg, akik kiválóan példázzák, hogy senkit sem szabad megítélni a lakóhelye, életkörülményei alapján” – mondja József.

A pár tagjai már kamaszkorukban összegabalyodtak, de a történet szakítással végződött, lévén Gergő az általános iskola után egy pécsi szakmunkásképzőbe ment, nem akart leragadni Lidinél. Történetük innentől ketté vált, mindketten megküzdöttek a saját démonaikkal, volt részük halálesetben, súlyos balesetben, Gergő küzdött az alkohollal is. Ő korán elvált mecseki szülők falusi gyereke, hol az anyja nevelte, hol apja, de leginkább a nagyszülők. Felnőve visszaeső alkoholista lett, eleve sérvek és alkohol okozta idegproblémákkal százalékolták le. Ezen a vonalon családi mintája nagyon erős, nagyapja két órával a születése előtt halt meg alkoholos májbetegségben, és bár húsz éve nem iszik, édesapja is masszív alkoholista volt évtizedekig. Ilyen előzmények után nehéz legyőzni a problémákat, felelősséget vállalni három gyerekért.

Lidi élete sem volt egyszerű, kitűnő tanulóként került a legerősebb pécsi gimnáziumba, de vidéki, szegény lányként szorongni és hízni kezdett, amikor pedig emiatt gúnyolták, a helyzet rosszabbodott. Egy idő után összeomlott, másodikban már pszichiáterhez került, kimaradt az osztályból. Elbújt a világ elől, de így is lett vőlegénye. A történet nem folytatódott tündérmesével, mert amikor már az esküvőre készültek, a férfi balesetet szenvedett, és életét vesztette. Lidi azt érezte, ráborul az ég, hónapokig csak sírt.

„Ebből rántotta ki őket a későbbi találkozás, a szerelem és a család. Illetve ha pontos akarnék lenni, úgy fogalmaznék, hogy ez segítette, hogy egyáltalán életben maradjanak. Történetük jól mutatja, hogy az összetartozás és a szeretet mekkora segítség abban, hogy a nehézségek leküzdhetők legyenek” – emeli ki a szerző. József szerint a történetben az a legfontosabb, hogy ők egymás kezét fogva tudtak feltápászkodni, életüknek a család és a három gyerek adott értelmet. Értük és egymásért mindent megtesznek, függetlenül a nehézségektől.

(Nagy Józsefről a portréképet Neményi Márton készítette.)