A Külhoni Média a Családért-díj 2022. augusztusi jelöltje:

Úgy támadtak rám, mint hiénák az oroszlánra

Az iskolai agresszió sokszor csak akkor derül ki, ha a helyzet már súlyos, ilyenkor a segítségnyújtás is nehezebb, sokszor a „menekülés” az egyetlen megoldás. A témát egy kamaszfiú történetén keresztül mutatta be Madár Anikó, akinek a Magyar Szó felületén megjelent írása a Média a családért-díj augusztusi külhoni jelöltje lett.

Az iskolai agresszió sokszor csak akkor derül ki, ha a helyzet már súlyos, ilyenkor a segítségnyújtás is nehezebb, sokszor a „menekülés” az egyetlen megoldás. A témát egy kamaszfiú történetén keresztül mutatta be Madár Anikó, akinek a Magyar Szó felületén megjelent írása a Média a családért-díj augusztusi külhoni jelöltje lett.

Úgy támadtak rám, mint hiénák az oroszlánra
Madár Anikó

Madár Anikó 2007-ben került Újvidéki Rádióhoz, idővel a magyar szerkesztőségének rovatvezetője lett. A rádióban elsősorban művelődési témákkal foglalkozik, interjúkat készít, időnként pedig az írott sajtóban is jelennek meg riportjai. A Magyar Szóban megjelent cikkét kifejezetten egy riportpályázatra készítette.

A kortárserőszakra, más néven bullyingra egy filmrészlet hívta föl Anikó figyelmét, amelyben azt mutatták be, ahogy egy édesapa észrevett egy az üzenetet kislánya telefonján. Ebben azt jelezték, hogy ne menjen el az egyik osztálytársának születésnapjára. „Ez a gyereknek is rosszul esett, de számára nem volt meglepetés, hiszen az osztályából már korábban kiközösítették. Az édesapát alakító színész arckifejezése viszont nagyon elgondolkodtató volt, fölhívta a figyelmet arra, hogy miközben ez a jelenség komoly probléma, felületesen viszonyulunk hozzá” – mondja Anikó.


A szerző tudta, hogy ilyen helyzetbe elég sok gyerek kerül, de segítséget nem mindenki tud kérni. Másrészt lehet, hogy a problémát maga sem veszi komolyan. „Azzal is tisztában vagyok, hogy még ha a gyerekek el is mondják gondjukat a szülőnek vagy a tanárnak, azok akkor sem feltétlen érzik annak súlyát. Sokan ugyanis azt gondolják, ez csak iskolai hóbort, olyan ellentét, amit majd egymás között megoldanak a gyerekek. Pedig az ilyen helyzetek akár életre szóló traumát is okozhatnak az emberek életében” – emeli ki a szerző.


A történetet, amellyel Anikó cikke indul, az érintett fiú édesanyja osztotta meg az interneten. Sokan felfigyeltek rá, egy amatőr diáktársulat előadást is készített annak kapcsán. Ez kapcsolódott össze a szerző fejében a rövidke filmjelenettel, úgy érezte, muszáj a témával neki is foglalkodnia. „Utána akartam járni, hogy a családdal mi történt, majd azon keresztül be akartam mutatni az ilyen események szereplőit. Láttatni akartam, hogy az ilyen helyzetekben miképp érzi magát az a gyerek, akit bántalmaztak, illetve annak szülei. Tudnunk kell azt is, milyen úton lehet elindulni afelé, hogy a problémára megoldást találjanak a családok” – mondja Anikó. Hozzáteszi, hogy már önmagában az is nagy dolog, ha az érintettek – jelen esetben Gábriel és édesanyja – beszélni tudnak a kortárserőszakról.


A cikkben megszólaló pszichológus elmondta, hogy ugyan az iskolai agresszió áldozati a leggyakrabban azok, akik gyengébbnek tűnnek, nehezen létesítenek másokkal kapcsolatot, esetleg külsejük, viselkedésük eltér a többségétől, de teljes biztonságban senki sincs. Igazából bárkiből, bármikor lehet áldozat. Az agresszort is nehéz pontosan körülírni, de többségük szintén problémákkal küzdő gyermek, gyakori, hogy családi vagy tanulmányi nehézségek terhelik. Megesik az is, hogy korábban ő is bántalmazás áldozata volt, esetleg csak tekintélyt akar szerezni magának az osztályában. Viszont akárkik is legyenek a konfliktusok résztvevői, a közösségnek a lehető leghamarabb érzékelnie kell az ilyen jellegű problémákat, meglátva azt is, hogy általában a bántalmazó gyermek is segítségre szorul.


Anikó az iskolai bántalmazás témájáról ismerőseivel is beszélgetett, és ennek során azzal szembesült, hogy a jelenség szinte mindenkinek ismerős. Akadt, aki elmesélte, hogy maga is bántalmazó volt, míg más arról számolt be, hogy őt bántották. A legtöbben viszont szemtanúk voltak, akikről kevés szó esik, pedig felelősségük nagy. Ahogy a pszichológus fogalmaz a cikkben: ők is agresszorrá válnak, ha a bántalmazó mellé állnak.

Ez a pályamú eredetileg megjelent: Magyar Szó

A külhoni Média a Családért-díj főtámogatója:

Megvalósult a Magyar Kormány támogatásával
Fő támogató