A legfontosabb fény, mikor a gyerek rájön, hogy nem csak a sötétség létezik

Ahogy világszerte, úgy hazánkban is válságos a kamaszok lelkiállapota. Óriási ingeráradattal, mentális terhekkel, súlyos kapcsolat- és bizalomhiánnyal küzdenek, a hit és a közösség egyre kopik az életükből, és sokszor láthatatlan marad, mi zajlik bennük. Ha a fiataloknak nincs tere mélyebb szinten kapcsolódni önmagukhoz, másokhoz, Istenhez, az a felnőttkorukat, akár az egész életüket is megnehezíti. Ezért minden iskolának, de a pedagógiájukat a keresztény emberképre alapozó egyházi iskoláknak még inkább feladata a lélek gondozása.

A lélek lemorzsolódása ellen

Egy teljesítményközpontú szemlélet az oktatástól a naprakész tudás átadását, az intellektus művelését és a praktikus képességek fejlesztését várja. Ám ilyen közegben a gyerekek lelke „morzsolódik le” először. Önismeretük, lelkük és mentális állapotuk nem kap kellő figyelmet, személyiségük transzcendentális része – tehát hitük, spirituális érdeklődésük – pedig akár a tanulóévek végéig „radar alatt” maradhat. A miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium Kollégium és Óvoda a teljes személyiségre figyelő lelki programokkal segíti hozzá a diákokat a mély, élő kapcsolathoz egymással, önmagukkal és Istennel.

Világszerte minden hetedik, hazánkban minden ötödik tizenéves diagnosztizálható mentális zavarral él. A 2024-es ESPAD (Európai iskolavizsgálat az alkohol- és egyéb drogfogyasztási szokásokról) szerint a tizenöt-tizenhat éves magyar fiatalok mindössze negyvenhét százaléka számolt be megfelelő mentális jóllétről. A lehetséges okok között például a fokozódó gazdasági bizonytalanságot és a Covid-járvány utóhatásait említik. De talán érdemes megfontolni, hogy akár az elvallástalanodás is állhat a válságos nemzedéki lelkiállapot hátterében. Mert – bár a vallás önmagában nem óv meg a mentális nehézségektől – a megélt személyes hit és a magasabb mentális jóllét bizonyítottan összefügg. Magyarországon azonban egyre csökken a vallásos ifjúság aránya, a katolikus fiatalok száma például Tóth Géza tanulmánya szerint húsz év alatt egymillió főről 428 ezerre csökkent, és más felekezeteknél is hasonló a helyzet.

A serdülők talajvesztettsége a „Jezsuban” is érzékelhető: egyre több sérülékeny, lelki-pszichés terheltséggel érkező diákkal foglalkoznak, erősíti meg Holczinger Ferenc SJ igazgató. A képernyőfüggőség és a magány, a kapcsolatteremtési képesség hanyatlása rengeteg fiatalt érint. Ráadásul a kamaszkorra oly jellemző belső bizonytalanságot – amely a serdülőkornak természetes része – aránytalanul fölerősítik a pörgő világ korlátlanul ömlő impulzusai. Így a normális, termékeny életszakaszkrízis könnyen megroppantó válsággá fajulhat – mondja Török Gellért SJ tanuló rendtag, aki hároméves gyakorlata során iskolalelkészi asszisztensként foglalkozott a jezsus gyerekekkel.
Attól tehát, hogy valaki hisz vagy egyházi iskolába jár, nem lesz „beoltva” a mentális nehézségek ellen – ám a lelke kevésbé lesz kiszolgáltatva. A folyamatos, elérhető és támogató iskolai lelki programok a belső erőforrásokhoz való kapcsolódást segítik. „A fényt erősíteni mindig hatékonyabb, mint baltával nekiesni a sötétnek – mert akkor nem a sötétséggel foglalkozunk. A felmérésekben jelzett gondok komolyak és valósak, önmagában a spiritualitás nem fogja megoldani őket, mégis ad egy nézőpontot, amit a puszta tudományos rátekintés nem: a reményt. A legfontosabb fény, amikor maguk a gyerekek döbbennek rá, hogy nem csak a sötétség létezik” – mondja Török Gellért.

A lélek iskolája

A Jezsuban a lelki programokért az iskolalelkészség felel. Ez a team a jezsuita iskolalelkész mellett képzésben lévő jezsuitákból, más szerzetesrendek tagjaiból, világi munkatársakból áll, akik együttműködnek az iskolapszichológussal, a Menta nevű mentálhigiénés tanácsadó csoporttal, az intézményi gyermekvédelmi és emberi méltóságfelelőssel. Az iskolában ifjúsági segítő csoport is működik, a Parázs közösség, akik kortárs lelki vezetői szolgálatot végeznek, egymás között és társaik felé is gyakorolják az odaforduló, meghallgató, segítőkész jelenlétet.

„Célunk, hogy a gyerekek megtanuljanak reflektálni az érzelmeikre, a munkájukra, a velük történtekre. Nyitogatjuk őket arra, hogy nemcsak az én létezik, hanem az egész teremtett világnak van közös forrása, van közös dimenzió. Ebben alapvető a Jézus Krisztussal való kapcsolat, az ő tanításának megértése és annak meglátása, hogy az miként segít hozzá a teljes élethez” – mondja Holczinger Ferenc SJ igazgató. – Minden napot egy olyan gondolattal, imával, verssel kezdünk, amely Istennel és az egymással való kapcsolatainkra, azok minőségére irányítja a figyelmet. A napzáró közös ima, az examen során rátekintünk, mi történt velünk aznap, Isten jelenlétébe helyezve magunkat. A szentmise fontos találkozási pont, és a lelki nevelés dolga, a gyerekek érezzék, a misének értelme is van. A szeretetszolgálatunk újabb nézőpontot ad: a fiatalok idősekkel vagy rászoruló gyerekekkel foglalkoznak, majd reflexiót írnak. Fontos, hogy nyissanak mások felé, mert önmagukat akkor tudják felfedezni, ha tágabb kontextusból néznek rá, kik is ők. A nagyobb ünnepek alkalmával osztályonkénti lelkinapokat szervezünk. Emellett évente többször tartunk félnapos vagy egynapos, valamint alkalommal egy többnapos lelkigyakorlatot is. A programok helyszínei évfolyamonként változnak: a 9–10. évfolyamosok eddig Kurtabércen, a 11. évfolyamosok Bükkszentkereszten vagy az iskolában vettek részt a lelkigyakorlaton, míg a végzősök más szerzetesrendekhez látogatnak el, hogy közelebbről is megismerkedhessenek egyéb lelkiségekkel.” Emellett egyéni lelki kísérésre, gyónásra, beszélgetésekre is lehetőségük van a gyerekeknek.

A belső szabadság tere

Holczinger Ferenc atya rámutat: a lelki programok célja, hogy a diákok rátaláljanak arra a bensőséges platformra, ahol megnyílhatnak és mélyebb témákról beszélhetnek. Egy lelkigyakorlat nem „ront ajtóstól a házba”: mindig közösséget erősítő, kapcsolódást, kommunikációt segítő játékokkal indul, majd önismereti rész következik, ahol a fiatalok elmélyülhetnek magukban, végül a hangsúly az istenkapcsolatra helyeződik. Bár a lelkigyakorlat kötelező, a programban nincs semmi kényszer: „Megkínáljuk a gyerekeket a lehetőséggel, és mindenki azt és annyit vesz ki magának belőle, amit és amennyit szeretne vagy amire épp képes” – mondja az igazgató. A pedagógusok a lelkigyakorlat rendjét, logisztikáját biztosítják, a lelki beszélgetésekben nem vesznek részt (az a jezsuiták és más, erre képzett kísérők reszortja), így a gyerekek nem a tanáraik előtt, hanem szabadon osztják meg belső élményeiket. Átélik, hogy a lelkigyakorlat nem a megfelelés, hanem a belső szabadság tere, hogy ők számítanak, nem a hitük „foka”: „A hit mindig valakié, nem elvont dolog. Nem abból indulunk ki, hogy mindenkinek mély személyes hite van, hanem abból, hogy mindenki ember. Innen, az embertől kezdjük, és reméljük, hogy az Istennel való kapcsolat is része lesz ennek az embernek” – mutat rá Török Gellért.

A Szent Ignác-i lelkigyakorlatos hagyományra, a korszerű lélektani tudásra és évtizedes tapasztalataikra építve a jezsuiták alapos módszertant dolgoztak ki a kamaszoknak szóló lelkigyakorlatokhoz. Az alkalmaknak része a kétkezi, kreatív alkotás és valamilyen központi szimbólum létrehozása, amely megjeleníti azt, amit a csoport együtt megélt. Egyszer például a fő téma ez volt: Gyümölcsöt hozni, a lelkinap során cseresznyemagokat gyűjtöttek, amiket jelképesen együtt ültettek el. Máskor a közös szimbólumot, a csillagot, alakzatba állva formálták meg az alkalom végén. Fontosak a társas tevékenységek, hiszen a tizennégy-tizennyolc éves kor alapvetően a kapcsolatok életkora. A rövid csendgyakorlatok és a személyes megosztások mellett a drámának, a jelenetállításnak, a történetek mozgásos feldolgozásának is kiemelt szerepük van.

Szinte minden diák feltöltődve, önmagában és kapcsolataiban megerősödve tér vissza a lelkigyakorlatról. Ha egy-egy lelki hétvégén a felnőttek vért izzadnak is, tíz perc csendre mindig ráveszik őket, és már másnap azt hallják tőlük, milyen jó volt végre „lenyugodni”. Elkezdenek kapcsolódni a természethez, rálátnak magukra az elvárások állandó nyomása nélkül. Reggel még azt mondják, „jaj, csak ne vele legyek párban”, de estére újabb és újabb értékeket fedeznek fel a másikban.

Ne légy fénymásolat!

A lelkigyakorlatoknak korábban egy puritán, kőházas bükki táborhely, Kurtabérc adott otthont, ami azonban ma már nem ideális helyszín: az egyszerűség fontos, de a túl nomád körülmények inkább a részvételt nehezítik, semmint az elmélyülést segítenék. A miskolci jezsuiták több mint tíz éve tervezik, hogy új teret hoznak létre a gimnáziumi lelki és szabadidős programok számára. Ehhez a rendtartomány most megtalálta az alkalmas helyszínt a Miskolchoz közeli nyékládházi István-tó partján: itt tették le a Szent Carlo Acutis Ifjúsági Lelkigyakorlatos Közösségi Tér alapkövét, amely a lelki funkció mellett alternatív pedagógiai műhelyként, szakmai táborok és iskolai szabadidős programok helyszíneként is működik majd. A ház megépüléséért a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya adománygyűjtést indított. 

______________________________________________________________________________________

A névadó Szent Carlo Acutist „influenszer szentnek”, digitális apostolnak is nevezik. Carlo Acutis egy igazi Y-generációs fiatal, vidám és szolgálatkész, nagyszívű olasz srác volt, aki szerette a Nutellát és a PlayStationt – mint akármelyik XXI. századi tinédzser. És jezsuita gimnáziumba járt – ahogy a jezsus diákok is. Mély és erős hittel fordult az Eucharisztia, a katolikus hit legfőbb szentsége felé, naponta járt misére, kiemelkedő informatikai tehetségével pedig az Oltáriszentséghez kapcsolódó csodákat bemutató honlapot tervezett. Tizenöt évesen, leukémiában hunyt el, 2020-ban avatták boldoggá, 2025. szeptember 7-én pedig XIV. Leó pápa a szentek sorába iktatta.

Török Gellért SJ szerint Szent Carlo Acutis felrázza a lelket, nem enged lemondani a kamaszokról, és alázatra indít, mert tanúsítja, hogy az Istenre figyelésnek, a szentségnek nincs korhatára. De vajon napjainkban, amikor influenszerek ezrei népszerűsítik az önmegvalósítás különféle modelljeit, lehet-e vonzó cél a kamaszok előtt épp az életszentség? Török Gellért szerint igen – de csak akkor, ha megszabadulunk a mítoszoktól: „Az életszentségről alkotott képeink általában a régmúlt századokból valók, mindenki feketében van rajtuk, és sok nyíl lóg ki a testükből… Bár ezek fontos és hősies életutak, ma azért segít, ha ezeket dekonstruáljuk. Ferenc pápa írja a fiataloknak szóló, Krisztus él! című apostoli buzdításában: szentté válni azt jelenti, hogy teljesebb értelemben önmagad leszel. Az önazonos és átadott élet az életszentség. Carlo Acutis ezt úgy fogalmazza meg, hogy ne fénymásolatként halj meg! Az influenszereket hajtó sikervágy gyökere is ugyanez: az akarok lenni, aki vagyok. Ha meg tudjuk mutatni, hogy ez valahol a szentség vágya, csak vissza kell tisztítani oda, hogy Istennel lehetünk azok, akik vagyunk – akkor vonzóvá tudjuk tenni az életszentséget. Ami nem egyszerű feladat.”

______________________________________________________________________________________

Király Eszter

Az írás a szeptemberi Képmás magazinban jelent meg.