„Ne várd meg a rádszámolás végét, nem vagy egyedül a bajban”

Éjjel fél kettő van. A telefon a vonal másik végén hosszú másodpercekig néma marad. Aztán egyszer csak megszólal egy idegen hang a távolban. Valaki, aki...

Éjjel fél kettő van. A telefon a vonal másik végén hosszú másodpercekig néma marad. Aztán egyszer csak megszólal egy idegen hang a távolban. Valaki, aki...

Éjjel fél kettő van. A telefon a vonal másik végén hosszú másodpercekig néma marad. Aztán egyszer csak megszólal egy idegen hang a távolban. Valaki, aki talán először beszél arról, amit hetek vagy akár hónapok óta hordoz magában. Problémák. Nehézségek. Elvárások, megfelelési kényszer, szorongás, csalódás, magány. Küzdelem, feladásközeli állapot, és a vágy arra, hogy valaki végre meghallgasson. A telefonig azonban sokszor nehezebb eljutni, mint azt kívülről gondolnánk.

A Kárpátaljai Lelki Elsősegély Telefonszolgálat egyik ügyelője szerint az első segítségkérés a legnehezebb lépés. Mint mondta, hiába anonim a vonal, hiába elérhető a nap huszonnégy órájában, a telefonhívást gyakran hosszú belső vívódás előzi meg. 

Nehéz beismerni magunknak, hogy segítségre szorulunk 

„Amikor valaki felismeri, hogy elakadt és segítségre lenne szüksége, rögtön megjelennek az ellenérvek is. Mit fognak gondolni rólam? Nem lehetek ennyire gyenge. Mit mondjak egy idegennek? Hogyan segíthetne rajtam, ha nem is ismer? Ezek nagyon valós belső akadályok. Sokszor az egóval kell megküzdeni. Pedig már az is egy fontos győzelem, amikor valaki végül tárcsáz” – fogalmaz. 

A beszélgetésekből kirajzolódik egy generáció, tizen- és huszonévesek köre, amely látszólag állandó kapcsolatban van a világgal, mégis sokszor magára marad az érzéseivel.  

A közösségi média ma már nem külön része az életnek, hanem maga a mindennapok valósága. Az ott látott életek, vélemények és elvárások pedig folyamatos összehasonlításra kényszerítik a fiatalokat, miközben a háttérben sokaknál háború, kivándorlás vagy anyagi bizonytalanság határozza meg a mindennapokat. 

A virtuálisan szerzett sebek is a valóságban fájnak 

A digitális élet mára formálja a valóságot. A közösségi média és az ott megjelenő véleményvezérek nagyon erős hatással vannak a fiatalokra. Sokszor önbecsülési, önismereti bizonytalanságok jelennek meg ezek mögött. Paradox helyzet, hogy miközben a virtuális térben sérüléseket szereznek vagy okoznak egymásnak, ezek következményei már a valós életben jelennek meg. Ott fájnak igazán. 

A szolgálathoz forduló fiatalok problémái gyakran hétköznapi helyzetekből indulnak ki: konfliktusok a szülőkkel, kortársakkal, bizonytalanság a jövővel kapcsolatban vagy egyszerűen az érzés, hogy nem tudnak megfelelni annak, amit a környezetük elvár tőlük. 

„A fiataloknál gyakran megjelennek a kortársakkal való konfliktusok, gyerek–szülő viták, különböző kapcsolati nehézségek. Sokszor nem is egyetlen nagy probléma áll a háttérben, hanem sok apró teher rakódik egymásra. A továbbtanulás, a párválasztás, a saját hely megtalálása mind olyan helyzetek, amelyek szorongást hozhatnak. A fiataloknál gyakran még nincs meg az az élettapasztalat, ami segítene racionalizálni ezeket az érzéseket, ezért a jövő sokszor egyszerre tűnik fontosnak és ijesztően bizonytalannak” – véli az ügyelő. 

Illusztráció: Balassa Nikoletta illusztrációja

Nem gyengeség segítséget kérni 

Miközben kívülről sokszor minden rendben lévőnek tűnik, a háttérben komoly belső harcok zajlanak.  

Az ügyelő szerint sok kárpátaljai fiatal még mindig úgy nő fel, hogy az érzésekről beszélni kellemetlen vagy felesleges dolog. 

„Nagyon sok tévhit él a segítségkéréssel kapcsolatban. Sokan azt gondolják: majd megoldom egyedül. Csak a gyengék panaszkodnak. Nem vagyok bolond, hogy szakemberhez forduljak. Ezek a mondatok újra és újra előkerülnek. Pedig a segítségkérés nem gyengeség, hanem egy döntés. Annak a felismerése, hogy változtatni szeretnék azon, amiben vagyok – mondja. – Gyakran halljuk azt a tévhitet is, hogy lelki elsősegélyt csak az hív, akinek már öngyilkossági gondolatai vannak. Pedig ahogyan mentőt sem csak újraélesztéshez hívnak, úgy minket sem csak végső krízisben érdemes keresni. Az élet nagyon sok területén lehet olyan elakadás, ahol egy beszélgetés valódi segítség lehet”- teszi hozzá.  

A család szerepe szinte minden történetben jelen van, még akkor is, ha elsőre nem erről szól a beszélgetés. „A család megkerülhetetlen. Sok esetben a családon belüli viszonyok, szerepek sérülése áll a nehézségek mögött. Rengeteg dolgot viszünk tovább otthonról, sokszor észrevétlenül. De a család közben megtartóerő is lehet. Egy jó példa, egy támogató mondat vagy egyszerűen a jelenlét is rengeteget számíthat egy fiatal számára” – hívja fel a figyelmet.  

A telefon másik végén ülők sokszor azonnali megoldást szeretnének. Valamit, ami rögtön megszünteti a fájdalmat vagy a szorongást. Az ügyelő szerint azonban már maga a beszélgetés is képes lehet megtörni a bezártság érzését. 

 „A tapasztalat azt mutatja, hogy amikor valaki biztonságos légkörben beszélhet úgy, hogy közben nem ítélkeznek felette, az már önmagában változást indíthat el. Sokszor olyan nézőpontok jelennek meg, amelyekre korábban nem gondolt. A belső feszültség csökken, és lassan újra mozgásba kerülnek azok az erőforrások, amelyek addig blokkolva voltak.” 

 Az ügyelő szerint vannak hívások, amelyek hosszú időre velük maradnak. Bár konkrét történetekről a titoktartás miatt nem beszélhet, egyes hangokra, mondatokra évekkel később is emlékszik. 

„Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy remélem rendben van az életük. Hála Istennek, vannak pozitív emlékeink is. Olyan beszélgetések, amikor érezni lehetett, hogy valaki elindult kifelé abból az állapotból, amelyben felhívott minket.” 

Az ügyelő arra biztatja a fiatalokat, akik úgy érzik, hogy segítségre van szükségük, de még mindig nem merik felemelni a telefont, hogy ne mondjanak le magukról, bármilyen rossznak is látják most a helyzetüket.  

„Lehet, hogy ebben az állapotban ezt lehetetlen elhinni, de attól még igaz: értékes vagy. Nincs még egy pontosan olyan ember, mint te.”  

„Ha már minden megoldást végiggondoltál, és még mindig nem jutottál közelebb a kiúthoz, akkor adj magadnak egy esélyt. Ne várd meg a rádszámolás végét, nem vagy egyedül a bajban.” 

A fenti írás a Média a Családért díj 2026 pályázatára érkezett, amelynek idei témája a fiatalok mentális egészsége. A pályázatra olyan alkotásokat várunk, amelyek érzékenyen és hitelesen mutatják be a 16–30 éves korosztály mentális jóllétét érintő kérdéseket, és gondolkodásra hívják az olvasót. További részletek és jelentkezés: https://mediaacsaladert.hu/media-a-csaladert-dij-2026-palyazati-felhivas/