Kilenc éve csöppent az újságírásba a kárpátaljai Bursza Krisztina, aki mára igen otthonosan mozog az interjúk műfajában. Hogy ezt az olvasók is elismerik, annak bizonyítéka...
Kilenc éve csöppent az újságírásba a kárpátaljai Bursza Krisztina, aki mára igen otthonosan mozog az interjúk műfajában. Hogy ezt az olvasók is elismerik, annak bizonyítéka...
Kilenc éve csöppent az újságírásba a kárpátaljai Bursza Krisztina, aki mára igen otthonosan mozog az interjúk műfajában. Hogy ezt az olvasók is elismerik, annak bizonyítéka a Média a Családért díj átadóján idén közönségdíjjal jutalmazott alkotása, amely egy kárpátaljai alkoholfüggő édesanya felépülésének útját mutatta be a mélyponttól a józanságig. A szerző most az elnyert díj jelentőségéről, a bizalommal teli beszélgetések hátteréről és arról mesél, miért tekinti az újságírást szolgálatnak – a háborús hétköznapok árnyékában is.
Mit gondolsz, mi érinthette meg leginkább az olvasókat az általad elmesélt történetben, ami miatt a közönségszavazáson a te írásodra voksoltak?
Reményeim szerint az, amit szerettem volna átadni a cikkemmel: a történetnek a függőség volt a központi eleme, de nem pusztán erről akartam írni, sokkal inkább a mögötte rejlő ember érdekelt. Az, hogy hogyan élte meg az általa megtett utat ez az édesanya, mi adott neki erőt a legmélyebb pontokon, és mi tartotta meg abban, hogy több mint egy éve a józanság útján tud maradni.
A teljes kép érdekelt a gödörtől a felépülésig, ezt próbáltam emberközeli módon megmutatni.
Hogyan találtál rá a történetére? >>> Elolvasom a Képmás oldalán >>>