Szülői közösségek – Ide is tartozni?

A gyerekek különóráiról és délutáni programjairól sokat hallunk, de arról kevesebb információnk van, hogy a szülők mit tesznek, amikor az ilyen elfoglaltságok miatt belecsöppennek egy másik közösségbe. Mert a gyerekek születése előtt van baráti társaságuk, de a kicsik érkezése után ezek átalakulnak. Ennek oka érthető, hiszen a szülők a csemetéik óvodái és iskolái miatt más szülőkkel kerülnek kapcsolatba, új ismeretségek alakulnak ki, a régiek gyakran elhalványulnak. „Az új közösségek sokszor teljesen véletlenszerűen alakulnak ki, nagy kérdés, van-e rájuk szükség, van-e tényleges hasznuk. Az a kérdés is fölmerül, hogy lehet-e annak hátulütője, ha a szülők túl sok közösség életébe kapcsolódnak be, túlteng bennük a megfelelési vágy. Ez a kérdéskör nagyon komplex, cikkemben emiatt szólaltam meg egy szociológus szakembert is” – mondja Eszter.

A szerző kiemeli, hogy Székelyföldön a mai nagyszülői korosztály nem szembesült ilyen helyzettel, mert az ő idejükben a szülőkre nem róttak külön terhet a gyerekprogramokkal kapcsolatos teendők, nem volt elvárás, hogy a szülőtársakkal ilyesmi miatt tartsák a kapcsolatot.

„A mi szüleink nem tömörültek közösségekbe, de a helyzet mára megváltozott. Az ilyen jellegű kapcsolatok lehetnek hasznosak, elsősorban amiatt, mert a szülők segítségükkel információkat adhatnak át egymásnak. Ráadásul az interneten ezt gyorsan tehetik meg. Ez különösen jól jön akkor, ha a gyerekük több dologgal is foglalkozik – például zenél, edzésekre és táncórákra is jár –, mert ilyenkor a programokat nehéz követni. Az ilyen helyzetekben a szülőtársak érdemben tudják egymást segíteni” – emeli ki a szerző. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy ezeket a közösségeket az apukák és anyukák nem maguknak választják, nincs szó arról, hogy a tagok mindenképp barátok. A szülői csoportokban előfordulhatnak nézeteltérések, értékrendbeli különbségek, fölmerülhetnek olyan problémák is, amelyekről az egyes családok nem egyformán gondolkodnak. A szülőkre áttevődhetnek a gyerekek konfliktusai is, ami komoly buktatót jelenthet az ilyen közösségekben. Eszter a cikk írásakor ilyen történetekkel is találkozott, de persze voltak bőven pozitív példák, szövődtek igazi barátságok is. A szerző fontosnak tartja, hogy az apukák és anyukák az ilyen csoportokban mindig megtalálják az arany középutat. Azaz ne vesszenek el a szülői közösségekben, leginkább a családjukat tartsák szem előtt, a legtöbb időt annak szenteljék.

A különórák, edzések, délutáni programok nem csak a gyerekeket kapcsolják össze, hanem a szüleiket is – aminek rengeteg előnye van, feltéve, hogy az apukák és anyukák helyükön kezelik az ilyen csoportosulásokat. A szülői közösségek szerepét Kovács Eszter járta körbe cikkében. A Nőileg hasábjain megjelent írás a Média a Családért-díj novemberi külhoni jelöltje lett.

A gyerekek különóráiról és délutáni programjairól sokat hallunk, de arról kevesebb információnk van, hogy a szülők mit tesznek, amikor az ilyen elfoglaltságok miatt belecsöppennek egy másik közösségbe. Mert a gyerekek születése előtt van baráti társaságuk, de a kicsik érkezése után ezek átalakulnak. Ennek oka érthető, hiszen a szülők a csemetéik óvodái és iskolái miatt más szülőkkel kerülnek kapcsolatba, új ismeretségek alakulnak ki, a régiek gyakran elhalványulnak. „Az új közösségek sokszor teljesen véletlenszerűen alakulnak ki, nagy kérdés, van-e rájuk szükség, van-e tényleges hasznuk. Az a kérdés is fölmerül, hogy lehet-e annak hátulütője, ha a szülők túl sok közösség életébe kapcsolódnak be, túlteng bennük a megfelelési vágy. Ez a kérdéskör nagyon komplex, cikkemben emiatt szólaltam meg egy szociológus szakembert is” – mondja Eszter.

A szerző kiemeli, hogy Székelyföldön a mai nagyszülői korosztály nem szembesült ilyen helyzettel, mert az ő idejükben a szülőkre nem róttak külön terhet a gyerekprogramokkal kapcsolatos teendők, nem volt elvárás, hogy a szülőtársakkal ilyesmi miatt tartsák a kapcsolatot.

„A mi szüleink nem tömörültek közösségekbe, de a helyzet mára megváltozott. Az ilyen jellegű kapcsolatok lehetnek hasznosak, elsősorban amiatt, mert a szülők segítségükkel információkat adhatnak át egymásnak. Ráadásul az interneten ezt gyorsan tehetik meg. Ez különösen jól jön akkor, ha a gyerekük több dologgal is foglalkozik – például zenél, edzésekre és táncórákra is jár –, mert ilyenkor a programokat nehéz követni. Az ilyen helyzetekben a szülőtársak érdemben tudják egymást segíteni” – emeli ki a szerző. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy ezeket a közösségeket az apukák és anyukák nem maguknak választják, nincs szó arról, hogy a tagok mindenképp barátok. A szülői csoportokban előfordulhatnak nézeteltérések, értékrendbeli különbségek, fölmerülhetnek olyan problémák is, amelyekről az egyes családok nem egyformán gondolkodnak. A szülőkre áttevődhetnek a gyerekek konfliktusai is, ami komoly buktatót jelenthet az ilyen közösségekben. Eszter a cikk írásakor ilyen történetekkel is találkozott, de persze voltak bőven pozitív példák, szövődtek igazi barátságok is. A szerző fontosnak tartja, hogy az apukák és anyukák az ilyen csoportokban mindig megtalálják az arany középutat. Azaz ne vesszenek el a szülői közösségekben, leginkább a családjukat tartsák szem előtt, a legtöbb időt annak szenteljék.