A háborúban is fontos a gyermekkor szentsége

Amikor az ukrajnai háború kitört, a felnőttekben és a gyerekekben egyaránt sok kérdés fogalmazódott meg, ez történt Andreáéknál is. „Az újságírás mellett tanárként dolgozom, és amikor az első híreket meghallottam, egyből tudtam: a gyerekek rögtön kérdezősködni fognak, amikor bemegyek dolgozni. Tisztában voltam azzal is, hogy háborús forgatókönyve senkinek sincs, ilyen helyzetekre nem lehet felkészülni, szakmai segítséget viszont lehet kérni. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy olyan emberekhez kell fordulni, akik értenek a háborúról szóló kommunikációhoz. Akik tudják, hogyan kell erről beszélni a gyerekeknek, családoknak” – mondja Andrea.

A szerzőnek szerencséje volt, mert nem sokkal az orosz offenzíva megindulása előtt foglalkozott Tóth Erzsébet Fanni BeszÉlj című könyvével. A Bécsben élő, perbetei származású pszichológus és traumakutató egy gyermek szemszögéből mutatta be egy magyar családja deportálását, a reszlovakizációt és a huszadik századi csehszlovák politika visszásságait, a háború témakörét is feszegetve. Az egykori deportálás a Felvidéken olyan esemény volt, ami a mai napig hat a családokra generációkon átívelve. Andrea számára emiatt volt egyértelmű, hogy háborúval kapcsolatos kérdéseivel Tóth Erzsébet Fannit keresi meg, az ő véleményét kéri ki.

„Én főleg 10 és 17 év közötti gyerekeket tanítok, akik valamilyen szinten már érik a háborút, foglalkoztatja őket annak témája, de sok bennük a bizonytalanság. Sokan például azzal sem voltak tisztában, hogy édesapjuknak kell-e háborúba mennie. Az órákon arra is rákérdeztek, hogy mi lesz az otthonukból menekülő gyerekekkel. A kérdések többsége politikai vonatkozású volt, a diákok leginkább a miértekre akartak választ kapni. Ebben a kommunikációban segített sokat a pszichológus, akivel a témát a cikkben is körbejártam” – mondja Andrea.

Tóth Erzsébet Fanni a riportban kiemelte, hogy a gyerekekből nem szabad külpolitikai szakértőt csinálni, fontos, hogy a szülők szűrjék azokat a televíziós, internetes és rádiós tartalmakat, amelyeket ők is elérhetnek. A gyerekkor szentsége ugyanis ilyen helyzetben is fontos. Arra ugyanakkor figyelni kell, hogy a témát ne tabusítsuk, ne hagyjuk, hogy a gyerekek egyedül maradjanak kétségeikkel. A pszichológus szót ejtett kiscsoportos óvodásokról is, akik a helyzetből csak annyit érthetnek, amit a környezetükben élő emberek viselkedéséből látnak. A szülőknek emiatt fontos követniük, hogy a kicsiket mi veszi közül, illetve hogy ők maguk milyen magaratást tanúsítanak, hogyan kommunikálnak.