„A harmadik beültetés tett bennünket családdá…”

Rékát a meddőség  és a mesterséges megtermékenyítés kérdésköre mindig is érdekelte, saját élettapasztalatai és mások iránt érzett magas fokú empátiája miatt. A témát azonban szerkesztője javaslatára dolgozta fölA magzatgyermek világnapja alkalmából. „Nagyon szeretek emberközeli témákkal foglalkozni, így nem volt számomra kérdés, hogy megírom ezt a riportot. A cikkemben szereplő családok közül az egyiket személyesen is ismertem, történetüket jó pár évvel ezelőtt magam is végigkísérhettem. A másik párt korábban nem volt alkalmam ismerni, így nagyon meglepett, hogy amikor felhívtam őket, egyből vállalták, hogy elmesélik az útjukat. Elképesztő bizalommal fordultak felém, szívesen fogadtak otthonukban” – mondja a szerző.

Réka a találkozásra különösebben nem készült, nem voltak jegyzetei, összeírt kérdései, csak az újságírói kíváncsisága volt adott. A családhoz az esti órákban, a fürdetés előtti időszakban érkezett, a gyerekek végig körülötte játszottak. „Nagyon jó volt a hangulat, azt éreztem, mintha már régóta ismernénk egymást. Legalább két órán át beszélgettünk, kiderült, hogy a történetet ily módon még senkinek nem mesélte el a házaspár. Ez érthető, hiszen a gyerekek születése előtt a történetnek intenzív részesei voltak, a gyerekek érkezése után pedig nagyon fölpörögtek körülöttük az események. Talán emiatt is érzékenyültek el a beszélgetés során” – mondja Réka.

Mivel a cikkben szereplő másik házaspárt a szerző már ismerősként kereste föl, azt hitte, tudja, mi vár rá, mit fog hallani. A beszélgetés során jött rá arra, hogy ugyan egy-két részletet ismer a történetükből, de messze nem mindent. „Érzelmileg ez a beszélgetés is nagyon megviselt, döbbenetes volt hallani mindannak a lelki részét, amit én évekkel ezelőtt külső szemmel észre sem vettem rajtuk. Hálás voltam mindkét családnak, hogy megosztották velem gondolataikat és elmondták, mi mindenen mentek keresztül” – mondja.

Réka riportjában feltűnő, hogy a szereplők nem jelennek meg névvel, aminek alapos oka van: a párok a kicsik védelme miatt nem szerették volna, hogy fölismerhetőek legyenek. Azt gondolták, a fogantatás módja miatt a gyerekeket később atrocitás érheti – úgy tűnik, hogy ez a félelem a szülőkben annak ellenére megvan, hogy a meddőség rengeteg párt érint. Mivel a téma tabu jellege miatt sokan nincsenek tisztában az asszisztált beavatkozások mikéntjével és folyamatával, Réka azt is fontosnak tartotta, hogy cikkében egy szülész-nőgyógyászt is megszólaltasson, segítségével is próbálja oszlatni a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos tévhiteteket, tisztázni, hogy az ilyen megoldások kiknek és hogyan jelenthetnek segítséget, tehetik lehetővé a gyerekvállalást. A szerző bízik abban, hogy a két család története erőt ad azoknak a pároknak, akik még nem értek el sikert – a mesterséges megtermékenyítés sikeressége ciklusonként 25-30 százalékos –, vagy már régóta küzdenek hiába a babáért, de még nem szánták rá magukat arra, hogy orvosi segítséget is kérjenek a család bővítéséhez.