A Külhoni Média a Családért-díj
2019.
októberi jelöltje:
A ház az enyém, az udvar az övé – „otthonunk” egy kamion volt
A kamionvezetés nem férfiúi privilégium, egyszerűen csak férfias szakma. Zsuzsi ész és illem is: könyv és zene, gondoskodás és melegség, valamint sok millió szó, amit az életből tanult. Kamionsofőr. Ő és a férje is. Egy öt négyzetméteres fülkében élik együtt a mindennapjaikat. Hogy egymás nélkül menjenek? Soha! – Forró Gyöngyvér a Nőileg magazinban megjelent riportja lett az októberi külhoni Média a Családért-díj győztes jelöltje.
A kamionvezetés nem férfiúi privilégium, egyszerűen csak férfias szakma. Zsuzsi ész és illem is: könyv és zene, gondoskodás és melegség, valamint sok millió szó, amit az életből tanult. Kamionsofőr. Ő és a férje is. Egy öt négyzetméteres fülkében élik együtt a mindennapjaikat. Hogy egymás nélkül menjenek? Soha! – Forró Gyöngyvér a Nőileg magazinban megjelent riportja lett az októberi külhoni Média a Családért-díj győztes jelöltje.
Forró Gyöngyvér gyermekkorában határozta el, hogy újságíró lesz. A Nőileg erdélyi női magazin indulása óta a lap munkatársa, kisebb-nagyobb megszakításokkal közöl a havilapban, illetve annak online felületén. Majdnem minden rovatban otthonosan érzi magát, de leggyakrabban divatról és magánéleti buktatókról írt. 18 éves korában kezdett rádiózni, később újságírással, televíziós műsorok szerkesztésével, vezetésével, illetve színpadi bemondással is foglalkozott. Ma kommunikációs tanácsadóként és előadóként tevékenykedik: elsődleges területe a nyilvános szereplés. Féléve újra szülővárosában, Csíkszeredában él.
A ház az enyém, az udvar az övé – „otthonunk” egy kamion volt
Zsuzsit mindig csodáltam, ahogy tinédzserként a sztárokat volt szokás. Nem ismertem, csak hallottam róla, de korán észrevettem, hogy sosem akárkik beszélnek róla. Ma már tudom: Zsuzsi nem sztár. Inkább – ha létezik egyáltalán ilyen szókapcsolat – a legkézzelfoghatóbb NŐ, akit valaha ismertem. Nem egyszerűen deszkurkörec, ahogy a székelyek mondanák, hanem ész és illem is: könyv és zene, gondoskodás és melegség, valamint sok millió szó, amit az életből tanult. Aztán elmentek kamionozni. Ő és a férje.
„Van egy újságírói és egy magyartanári meg pedagógia szakos diplomám, ami nem feltétlenül indokolt a kamionozáshoz. Elég régi vágyam volt: már a középiskolás osztálytársaimnak is sokat hangoztattam, hogy én egyszer kamionos leszek, de nem gondoltam, hogy ilyen öregen” – kezdi Zsuzsi. Dehogy vagy öreg! – mondom. „Nem úgy, hanem ehhez…” Harminckilenc éves.
Ahhoz, hogy valaki kamiont vezessen, sok vizsgát kell sikeresen letennie, ráadásul Romániában sokkal hosszabb és bonyolultabb a folyamat, mint más országokban. Hogy nőként nehezebb-e? Talán a műszaki részletek bonyolultabbak a professzionális sofőrvizsgán (románul: atestat) – vallja be –, és haszontalannak is tűnik, hiszen a sofőr gyakorlatilag nem is nyúlhat hozzá az autóhoz, még egy kerékcsere erejéig sem. Az édesapja is kamionozott, nagyon sokszor vitte magával, bár azóta gyakran mondogatja: ehhez nem kell egyetemet végezni, fiam.
Ez a pályamú eredetileg megjelent: Nőileg