A Külhoni Média a Családért-díj
2018.
novemberi jelöltje:
Ahová Isten báránykát ad, ad legelőt is
Egy zentai példamutató nagycsalád életéről készített riportot Horváth Homolya Ágnes, amely a külhoni Média a Családért-díj novemberi győztes jelöltje lett.
Egy zentai példamutató nagycsalád életéről készített riportot Horváth Homolya Ágnes, amely a külhoni Média a Családért-díj novemberi győztes jelöltje lett.
Másfél évtizede vagyok a vajdasági Magyar Szó napilap újságírója. A kezdetektől a zentai szerkesztőségében, a Tiszavidékben dolgozom, a legkülönfélébb témákkal foglalkozom és időnként szerkesztői feladatokat is ellátok. Az emberek, az életük és az érdekel, mi mozgatja őket a mindennapokban. Az írásaimon keresztül azt szeretem megmutatni ki, hogyan boldogul, ki, hogyan old meg egy-egy helyzetet, így legszívesebben családriportot készítek és olyan témákat dolgozok fel, melyekben ezek a dolgok kapnak központi szerepet. A húszas éveimben a napilapos munkám mellett kipróbáltam a rádiós és a televíziós újságírást is, és mindkettő tetszett, de a nyomtatott sajtó lett a szívem csücske. Mielőtt a Magyar Szónál elkezdtem dogozni, az Újvidéki Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének voltam a hallgatója. – Horváth Homolya Ágnes
Ahová Isten báránykát ad, ad legelőt is
Nagycsaládban a szeretet, az egymásra figyelés és a szervezés a legfontosabb
Szerda délutánra beszéltem meg találkozót a zentai Ivković családdal, akiket Példamutató Nagycsalád Díjjal jutalmazott Zenta község önkormányzata. Nehéz lett volna olyan időpontot találnunk, amikor mindenki odahaza tartózkodik, hiszen a négy lánykának, valamint a szülőknek is sok az elfoglaltsága, így a hat tagú családból öten vártak: Róbert az apuka, Valentina az anyuka, a tízéves Noémi, a hatéves Viktória és a hároméves Erika. Vivien, a legidősebb lány nyolcadikos, és éppen iskolában volt.
Az udvarba lépve egy hétszemélyes autó árulkodik arról, hogy nagy a család, majd a belépőben a cipők száma mutatja, itt sokan laknak, sok lány. Róbert enged be és Viktória, a kis virgonc kíváncsiskodik először, vajon ki jöhetett hozzájuk. Valentina a konyhából lép elő, és az ebédlőként és nappaliként szolgáló központi térben a nagy családi asztalnál foglalunk helyet. Minden arról árulkodik, hogy a gyermekek körül forog az élet, hiszen a földszinten van a játszószoba is, és a nappaliban is plüssállatok sorakoznak az ágyon. Valentina elmondja, hogy a földszinten zajlik szinte az egész nap, a padlástér inkább a pihenőrész, és a nagyobb lányok oda tudnak elvonulni, ott tanulnak és ott gyakorolnak, merthogy Vivien csellózik, Noémi pedig hegedül és zongorázik.
A családban mindenki nagyon tevékeny. Róbert a zentai Jézus Szíve plébánián szolgál állandó diakónusként, vezeti a plébánia irodáját, részt vesz a hitoktatásban, a szentmisékben, Valentina pedig, aki osztálytanítói végzettséggel rendelkezik, a Kéz a Kézben civil szervezetben dolgozik, a lányok zeneiskolába járnak, már Viktória is, ő maga kérte a zeneovit, néptáncolnak, és egyéb elfoglaltságaik is vannak.
Ez a pályamú eredetileg megjelent: Magyar Szó