Csíkszeredában olyan programsorozat indult, amely a sérült gyerekeiket nevelő anyukáknak jelenthet kikapcsolódást, feltöltődést. Erre az eseményre látogatott el D. Balázs Ildikó, hogy riportjában bemutassa az érintettek élettörténeteit, reményt keltő találkozásait. Cikke, amely a Liget.ro felületén jelent meg, a Média a Családért-díj szeptemberi külhoni jelöltje lett.
Csíkszeredában olyan programsorozat indult, amely a sérült gyerekeiket nevelő anyukáknak jelenthet kikapcsolódást, feltöltődést. Erre az eseményre látogatott el D. Balázs Ildikó, hogy riportjában bemutassa az érintettek élettörténeteit, reményt keltő találkozásait. Cikke, amely a Liget.ro felületén jelent meg, a Média a Családért-díj szeptemberi külhoni jelöltje lett.
D. Balázs Ildikó 28 éve dolgozik újságíróként. Pályáját Bukarestben kezdte az országos hírügynökségnél, onnan tért vissza Csíkszeredába. A városban éveken keresztül rádiózott, majd kipróbálta magát televíziós tudósítások, dokumentumfilmek narrátoraként is. Igazi szerelme az írott sajtó, közel 20 éve csak azzal foglalkozik. A Liget csapatának második gyereke születése után lett tagja, de a lapcsaládnak már az indulás óta munkatársa.
Azok az anyukák, akik sérült gyerekeiket nevelik, hatalmas terhet viselnek, a szabadidő megszűnik számukra létezni. Ildikó rájuk akarta felhívni a figyelmet annak apropójából, hogy egy csíkszeredai asszony programsorozatot indított számukra. „Nyegre Zsuzsi kezdeményezése a sokszor hangoztatott »Figyeljünk egymásra« szlogen iskolapéldája. Ő ugyanis egy kétgyerekes édesanya, akinek gyerekei épek és egészségesek, mégis együtt tud érezni a beteg gyereküket ápoló anyukákkal, fontosnak tartja, hogy segítse őket. Ötletével a MOL romániai alapítványánál pályázott, ennek köszönhetően indíthatta el programját. Az érintett anyukák azért érdemelnek kiemelt figyelmet, mert ugyan gondolunk rájuk, de az esetek többségében csak elmegyünk mellettük sajnálkozó tekintettel. Egyszerűen nem vesszük a bátorságot ahhoz, hogy megkérdezzük őket, segíthetünk-e nekik bármiben. Erre érzett rá Zsuzsi, aki megoldotta, hogy az érintettek válláról legalább egyetlen napra lekerüljenek a súlyos terhek” – mondja Ildikó.
A sérült gyereket nevelő anyukák helyzete azért nehéz, mert gyerekükkel folyamatosan együtt vannak, csak ideig-óráig – vagy még addig sem – tudják őket másra hagyni. Az anyukák viszont csak akkor tudnak éjjel-nappal „rendelkezésre állni”, ha támogatást és segítséget kapnak, időnként ki tudnak kapcsolódni. Ebben segíthet a Hős anyák napja programsorozat, amelyet minden alkalommal más és más résztvevőknek tartanak. Az anyukákat ezeken a napokon kicsit kényeztetik, van, hogy fodrászhoz viszik őket, van, hogy masszázst kaptak. Az esemény további programjainak egy Csíkszereda melletti lovarda ad otthon, az anyukák ott ebédelnek közösen, ha akarnak, akkor lovagolhatnak is. A mély beszélgetések, beszélgetésfolyamatok ezt követően kezdődtek meg. „Ezeken mindenki megnyílik, elmeséli búját-baját, az asszonyok tanácsot is adnak egymásnak. Az anyukák sokszor nevetnek, sokszor sírnak, de a nap végkicsengése mindig nagyon pozitív” – mondja Ildikó. A szerző, aki maga is kétgyerekes édesanya, sokszor a könnyeivel küszködve hallgatta az anyukákat, csodálta őket.
Az eseményen eddig több mint 40 nő vett részt, mindannyian feltöltődve mentek haza, ami nagy örömöt jelentett a program ötletgazdájának. Az alapító nagyon szeretné elérni azt is, hogy létrejöhessen egy olyan fórum, ahol az érintett anyukák – akik a programsorozat mosolygós-síros napjain ismerkedtek meg egymással – tartani tudják egymással a kapcsolatot.