A Külhoni Média a Családért-díj
2024.
novemberi jelöltje:
Amikor otthon kopogtat a gólya
Gruik Zsuzsa írásában saját élményeire és vajdasági családok tapasztalataira támaszkodva mutatja be az otthonszülés kihívásait és szépségeit. Maga is két kisgyermek édesanyja, akiknek születésekor az otthonszülést választotta, és ezt a meghatározó élményt a vajdasági közösség számára is szeretné közvetíteni. A riport nemcsak az anyák szemszögéből mutatja be az eseményt, hanem az apák szerepét is felvillantja ebben az intim folyamatban. Gruik Zsuzsa, a vajdasági Magyar Szó napilap újságírója, az otthonszülésről írt riportjával a Média a Családért díj jelöltje lett.
Gruik Zsuzsa írásában saját élményeire és vajdasági családok tapasztalataira támaszkodva mutatja be az otthonszülés kihívásait és szépségeit. Maga is két kisgyermek édesanyja, akiknek születésekor az otthonszülést választotta, és ezt a meghatározó élményt a vajdasági közösség számára is szeretné közvetíteni. A riport nemcsak az anyák szemszögéből mutatja be az eseményt, hanem az apák szerepét is felvillantja ebben az intim folyamatban. Gruik Zsuzsa, a vajdasági Magyar Szó napilap újságírója, az otthonszülésről írt riportjával a Média a Családért díj jelöltje lett.
Gruik Zsuzsa 2018 óta dolgozik a Magyar Szó napilapnál. Az elmúlt évek során számos alkalommal foglalkozott a családdá válás és az anyaság témájával. Két kisgyermek édesanyjaként közelről érinti ez a terület, és személyes tapasztalatai gyakran inspirálják írásait. Fontosnak tartja, hogy újságíróként olyan kérdéseket dolgozzon fel, amelyek a közösségeknek értékesek és tanulságosak. Az írás számára nem csupán munka, hanem hivatás is, amelyen keresztül hozzájárulhat a családok mindennapi életének megértéséhez és támogatásához.
A riport ötlete Zsuzsa első gyermeke születésekor fogalmazódott meg benne. Ahogy ő maga meséli: „Amikor először elmentem szülési szabadságra, sokat olvastam, beszélgettem más szülőkkel, hogy mi vár majd rám. Amit hallottam, őszintén szólva, ijesztő volt – leginkább az, hogy nincs beleszólásom a dolgok alakulásába.” Ekkor ismerkedett meg olyan nőkkel, akik a Vajdaságban otthon szültek, és ez őt is arra ösztönözte, hogy ezt az utat válassza. Tapasztalatai szerint a szülés csodálatos és erőt adó élmény lehet.
A munkahelyére való visszatérése után, immár kétgyermekes anyaként, úgy érezte, meg kell osztania ezt a tapasztalatot a közösséggel, hogy mások is lássák, milyen lehetőségek rejlenek ebben az élményben. Nemcsak az anyákkal, hanem az apákkal is beszélgetett, hogy szélesebb képet nyújtson az otthonszülésről. „A családdá válás nem csak a nőt érinti – mondta –, az apa is résztvevője ennek az élménynek, még ha nem is az ő testéről van szó.”
Az otthonszülés Szerbiában hivatalosan nem szabályozott: nem tilos, de jogi keretek sem biztosítják. Zsuzsa rámutat, hogy ez kihívásokat jelent azoknak, akik ezt az utat választják, hiszen a biztonságos körülményeket maguknak kell megteremteniük. Mint mondta: „a legfontosabb, hogy tudjuk, nem illegális, de jogszabályi háttér sincs hozzá”. Az otthonszülés tehát szokatlan választás, de azok számára, akik mellette döntenek, kiemelt fontosságú a személyes szabadság és az élmény meghittsége.
Gruik Zsuzsa újságíróként fontosnak tartja a hiteles tájékoztatást. Riportjában foglalkozik azokkal a félreértésekkel is, amelyek jellemzőek a Vajdaságban, ha az otthonszülésről van szó. Sokan keverik a fogalmakat: ki a dúla, ki a bába és milyen szerepe van a szülésznőnek. Zsuzsa célja, hogy tisztázza ezeket, hiszen az otthonszülésben résztvevő szakemberek munkáját és képzettségét övező tévhitek sokszor akadályozzák a választási lehetőségek átláthatóságát.
A riportban szereplő fotók Ótos Annabella munkái, amelyek szintén a szülés intimitását és meghittségét tükrözik. Annabella képei nagy hatással voltak az olvasókra, és kiegészítették Zsuzsa riportját, így még érzékletesebbé tették az otthonszülés érzelmi töltetét.
Ez a pályamú eredetileg megjelent: Magyar Szó