Apa, nagyon hiányzol! Mikor jössz végre haza? 

Oroszország tavaly februárban indította meg Ukrajna elleni invázióját, az azt követő hetekben, hónapokban sokan elhagyták az otthonukat, míg mások külföldön rekedtek. A katonai mozgósítás miatt sok családapa is átlépte a határt, reménykedve abban, hogy a háború lezárultával visszatérhet a családjához. Viszont hiába telt el azóta sok-sok hónap, a helyzet nem rendeződött, nincs kilátás a háború végére. Vannak apák, akik tavaly novemberben már tizedik hónapja nem látták gyereküket, családjukat. Ez pedig akkor is megterhelő, ha ez a helyzet Kárpátalján korábban sem volt ritka. „Öt-hat éve már volt egy hasonló riportom, ami egy kistelepülésen készült. A külföldi munkavállalás hatásait mutattam be, ami nálunk nem új dolog, hiszen a Szovjetunió széthullása óta sokan próbálják ily módon segíteni családjukat. Más okból, de a helyzet a háború kitörését követően is hasonló, azzal a különbséggel, hogy a visszatérésre a harcok lezárásáig nem igazán van lehetőség. Ennek oka, hogy amíg fennáll hadiállapot, addig a 18 és 60 év közötti férfiak nem hagyhatják el Ukrajnát, az általános mozgósítás miatt bármikor behívhatják őket katonai előképzettség nélkül is” – mondja Sándor.

A szerző cikkében két olyan asszonyt mutat be, akinek férje a háború miatt távozott. Az egyik egy nagydobronyi édesanya, akinek párja korábban is külföldön dolgozott, viszont hetente, héthetente hazajárt. A másik asszony egy nagycsaládos anyuka, akinek a helyzet teljesen új, korábban soha nem maradt egyedül a gyerekekkel. Ők az elmúlt 10 hónapban éltek át olyan nehézségeket, amelyeket a sorstársa még évekkel ezelőtt, és akkor is csak rövidebb időszakokban. „Nem volt könnyű olyan édesanyákat találni, akik nyíltan beszélnek a helyzetről, amibe belekényszerültek. Viszont a beszélgetések során azt tapasztaltam, hogy számukra megkönnyebbülést jelent a problémák elmesélése. Az írással elsősorban azoknak akartam támpontot, egyfajta fogódzkodót adni, akik a témát saját környezetükben tabuként kezelik, nem hozzák szóba a családapa távollétét – viszont ugyanazokkal a nehézségekkel küzdenek, mint a két riportalanyom. Rajtuk keresztül igyekeztem rávilágítani a gyereknevelés nehézségeire, a mindennapi kihívásokra” – mondja a szerző.

Sándor cikkében egy pszichológust is megszólaltatott, amivel a célja szintén az volt, hogy az is segítséget kaphasson, aki saját maga nem fordulna problémájával mentális szakemberhez. A pszichológus az újságcikken keresztül mutatta meg a kiútkeresés mikéntjét, tette könnyebbé a mindennapi nehézségek leküzdését, a kapcsolatok fenntartását. Erre a gyermekek érdekében is szükség van, a tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy amikor az apa távolt van, ők is nehezebb helyzetben vannak, könnyebben kerülnek bajba.