A szülés utáni depresszió nem egyszerű rosszkedv vagy búskomorság, hanem olyan állapot, amelyben a kismamáknak segítségre van szükségük – ezt sokszor mégsem kapják meg, aminek komoly következményei lehetnek. Erre próbálta meg cikkében felhívni a figyelmet Kádár Hanga, akinek írása a Liget.ro felületén jelent meg, és a Média a Családért-díj szeptemberi külhoni jelöltje lett.
A szülés utáni depresszió nem egyszerű rosszkedv vagy búskomorság, hanem olyan állapot, amelyben a kismamáknak segítségre van szükségük – ezt sokszor mégsem kapják meg, aminek komoly következményei lehetnek. Erre próbálta meg cikkében felhívni a figyelmet Kádár Hanga, akinek írása a Liget.ro felületén jelent meg, és a Média a Családért-díj szeptemberi külhoni jelöltje lett.
Kádár Hanga a RomKat.ro és Vasárnap hetilap munkatársa, de megjelennek cikkei a Liget.ro felületén is. Nem egyházi, liturgiai témákkal foglalkozik, hanem elsősorban életmóddal és a pszichológia világával, olyan tabutémákkal – például a szenvedélybetegséggel, az idős kor lelki problémáival –, amelyekről az emberek nem mernek beszélni.
Hanga maga is kismama, így a gyerekvállalás körüli eseményekre, történésekre különösen nagy rálátása van. Emiatt tűnt föl neki, hogy Székelyföldön a szülés utáni depresszió komoly tabutéma. „Nem akarok általánosítani, de Háromszéken, ahol mi élünk, ez biztosan így van. Bosszantó, de elvárják a kismamáktól, hogy túl azon, hogy házastársi, háztartásbeli szerepüknek megfeleljenek, rózsaszín ködben éljenek. Mert az anyaság a legnagyobb boldogság, a legnagyobb vidámság, ennek megfelelően kell viselkedni. Ha pedig bármilyen probléma van, akkor az túlzás, az hiszti – eleinte még a saját édesanyám is így gondolta. Viszont az anyukák emiatt nem is mernek beszélni gondjaikról, érzéseikről, azokat elnyomják magukban” – mondja Hanga.
A szerzőnek sok olyan barátja és ismerőse van, aki szinte vele egy időben szült, rajtuk is tapasztalta azt, amin maga is végigment. Emiatt tartja fontosnak, hogy a szülés utáni depresszióról az emberek beszéljenek, ne kezeljék tabuként. Mert ha az anyuka nincs jól, akkor az egész család nincs jól. „Ezt a problémát nem lehet segítség nélkül megoldani, ezt az ilyen témákban nyilatkozó pszichológusok mindig elmondják. Mert ha kismamák egyedül maradnak, akkor nagyon nehezen, nagyon ritkán vészelik át nyomok, sérülések, félig szétesett házasságok nélkül az ilyen helyzeteket. Arra is van példa, hogy az anyuka a gyerekével szemben követ el olyan hibát, amit később megbán” – emeli ki Hanga. Ha a édesanya magára marad, annak egészen komoly következményei is lehetnek.
„Fontos, hogy tudjunk segítséget kérni, amit nehezít, hogy sok kismama nem is ismeri föl, hogy depressziója van. Sokan ugyanis betudják ezt a szülés utáni hormonális változásoknak, hiszen a nőgyógyász gyakran elmondja, hogy emiatt lehetnek hangulati változások. Viszont a depressziónál jelentkező tüneteket nem lehet ezeknek a kémiai folyamatoknak betudni. Pláne ha valaki korábban is hajlamos volt a lelki ingadozásokra, volt már olyan pszichológiai problémája – például szorongása, pánikrohama –, amellyel szakemberhez fordult. Ez már intő jelzés is lehet azoknak, akik most készülnek az anyaságra, nekik sokkal jobban kell figyelniük magukra” – mondja Hanga.
A szerző kiemeli, hogy az érintett anyukákat nem szabad elítélni, bántani azért, mert gyerekük születése után nem úsznak babaködben, nem ragyognak folyamatosan a boldogságtól. Helyette segíteni kell őket, szükség esetén pedig szakemberhez terelgetni. Sepsiszentgyörgyön az unitárius egyház is foglalkozik ilyen jellegű, pasztorálpszichológiai kérdésekkel, de amúgy kevés a lehetőség, kórházi ellátás pedig végképp nem érhető el.