Bánhegyi István András, a tízéves zseni

Bánhegyi István, a királyhelmeci csodagyerek azért került Csabáék látóterébe, mert a nyíregyházi Jósa András Múzeum egyik tavalyi kiállításán bemutatta a fiú rajzait, a stáb egyik tagja pedig készített erről egy pár perces anyagot. Merthogy a kisfiú minden fonton igazi tehetség, rajzos alkotásait már több felvidéki, magyarországi és csehországi nagyvárosban láthatta a közönség. Csaba a nyíregyházi kiállítás kapcsán figyelt föl a kisfiúra, amikor pedig lehetősége nyílt a stúdióbeszélgetések készítésére, egyből meg is hívta őt és édesapját. Rövidebb bejátszást forgattak az édesanyával is, bemutatták a tavalyi kiállítást is. István édesapja bátrabb, a stúdióba ezért kísérte el ő a kisfiát.

„Azt láttuk, hogy István családi háttere nagyon erős, a szülők nagyon büszkék rá. Az apa gyerekgyógyász, ez a második házassága, talán ezért is akar jobban bizonyítani. Istvánnak megadnak mindent, igyekeznek motiválni, de élete nem csak a tanulásról szól. Vannak barátai, segít édesanyja pizzériájában is” – mondja Csaba. Az édesapa a műsorban elmondja, hogy fia tehetségére nagyon korán felfigyeltek. Már az első hetekben észrevették, hogy más a kicsi pszichomotorikus fejlődése. Másképp reagált, másképp figyelt, másképp tartotta a szülőkkel a szemkontaktust, mint ahogyan a kortársak. Például sokkal korábban észrevette, ha valaki közeledett felé, örült és reagált erre. A gyerekgyógyász apukának ez nagyon hamar feltűnt. A kisfiú sokáig kapott anyatejet, nagyon szépen, harmonikusan fejlődött. A tollat akkor fogta meg először, amikor egészen pici korában édesanyja rajzolt neki. Bal kézzel tette ezt, a szülők pedig egyből tudták, fiúk balkezes lesz: egyévesen már szinte mindent lerajzolt anyukájával. Figyelme mindenre kiterjedt, nagyon hamar fölismerte, megmutatta az állatokat. Beszélni csak egyéves kora után kezdett, de ekkor elkezdett egyből betűket is írni.

A szülők gyereküket magyar iskolába akarták járatni, de ott nem fogadták, mert képességei, és már meglévő tudása miatt automatikusan második osztályba akarták íratni. Mivel erre csak szlovák iskolában volt lehetőség, fiukat oda vitték. Mivel így folyamatosan szlovák környezetben van, napi szinten szlovákul tanul, szülei nagyon figyelnek arra, hogy a kisfiú nyelvtudása megmaradjon. Ennek eredménye a műsorban látszik is: a kisfiú nagyon szépen, választékosan beszél. Egyetemre már Magyarországra járna, ahogy a stúdióbeszélgetésen fogalmaz: a Semmelweis Egyetemen szeretne továbbtanulni, dermatológus szeretne lenni.