A család és a barátok öröme visszaad minden energiát, kompenzálja az időt, a munkát, a befektetést, amit főzésbe fektetünk – vallja Zirig Árpád, aki témával kapcsolatos gondolatait a Magyar Konyha online felületén fejtette ki. Csak az reszel neked almát, aki igazán szeret című cikke a Média a Családért-díj áprilisi jelöltje lett.
A család és a barátok öröme visszaad minden energiát, kompenzálja az időt, a munkát, a befektetést, amit főzésbe fektetünk – vallja Zirig Árpád, aki témával kapcsolatos gondolatait a Magyar Konyha online felületén fejtette ki. Csak az reszel neked almát, aki igazán szeret című cikke a Média a Családért-díj áprilisi jelöltje lett.
Zirig Árpád a Magyra Konyha Online felelős szerkesztője. Korábban a Táfelspicc rovatvezetője volt, előtte pedig a Totalbike motoros magazint szerkesztette.
Amikor a jelölés miatt hívtuk, épp nőnap alkalmából készített pacalt gombával és gombajus-vel. „A feleségem nagyon imádja, virágot venni pedig mindenki tud” – mondta egyből, amint a telefont felvette. Árpád számára az érzelmi dolgok fontosak, eleve olyan családban nőtt fel, ahol a szeretet és a gondoskodás meg tudott jelenni az ételekben is. Gyerekeinek maga is főz, hisz abban, hogy a mindennapi életnek ez is fontos része. „Az e fajta gondoskodás engem is örömmel tölt el, ezt láttam édesanyámnál vagy nagymamámnál is. Vele még felnőttként is laktam, nagyon bensőséges kapcsolatunk volt. A tőle kapott apróságok – például, hogy egyszer csak megjelent, és hozott reszelt almát vagy kockázott narancsot, a mindennapjaimat is meghatározták. Ezeket úgy tette, hogy tudta: a narancsot én is meg tudnám pucolni, felkockázásra pedig végképp nem lenne szükség. De megcsinálta, mert szeretett” – mondja Árpád.
A szerző főállású apa, három gyerek rohangászik körülötte, életét hozzájuk igazítja: úgy dolgozik, hogy a gondoskodás ne szenvedjen csorbát. „Bennem is csak felnőttként tudatosult, hogy ezek a dolgok mennyire fontosak, mennyire megmaradnak. Például, ha nudlit gyúrok, ugyanazokat a mozdulatokat használom, mint nagymamám. Vagy ha gombócot készítek, azt is ugyanúgy csinálom, de észre sem veszem. Folytonosság ez, mert nagymamám is biztos, hogy az anyukájától látta ugyanezt. Emiatt képes az étel kontinuitást, egyfajta időbeni tengelyt kialakítani generációkon át, miközben hátára kapja a szeretet” – mondja Árpád. Hozzáteszi: nem tudni, az egész folyamat hol kezdődött, ki gyúrta az első nudlit, ki reszelt először almát a gyerekének. Viszont bízik abban, hogy a hagyományt sajátjai is folytatni fogják, idősebb korukban pedig tudatosítják magukban ennek jelentőségét. Gyerekei már most is rendszeresen odamennek hozzá főzés közben. Második osztályos lánya kezébe már a kést is oda meri adni, mint mondja, attól nem félni kell, hanem megtanulni használni. Ő is korán kezébe vette, nagyapja hentes volt, nem tartottak az élétől a családban. Annak különösen örül, hogy gyerekeinek már most vannak saját receptjeik. Lánya például maga csinál füstölt halas kenőt, segíteni csak picit kell neki, és az is csak azért, mert a konyha méretei miatt nem ér el mindent.