Csodarita

Ritánál magzat korában diagnosztizáltak Dandy Walker-szindrómát, az orvosok nem sok jóval kecsegtették a szülőket. Szinte mindenki azt javasolta, hogy a babát ne tartsák meg, mert életkilátásai nem túl jók. A szülők mégis kitartottak, Ritát pedig ma is örömmel nevelik. – Történetükről egy munkatársamon keresztül értesültem, az ő ajánlására kerestem meg őket. A találkozás előtt átolvastam az édesanya blogját, megnéztem a videóikat is – mondja Hajni. Hozzáteszi, hogy bejegyzés pár éve már csak Rita születésnapján készül, mert elsősorban nem a betegség határozza meg a mindennapjaikat, szinte ugyanúgy élnek, mint bármely más család.

 – Az otthonukban fogadtak, ahol egy nagyon helyes, négygyerekes családot ismerhettem meg. Az anyuka, Enikő zenepedagógus, ezért sok-sok hangszer van a házban, és egy óriási kert tele játékokkal. Minden nagyon természetesen alakult, leültünk, beszélgettünk. Nyoma sem volt annak, mennyire nagy teher nehezedett rájuk. Szóba került az is, hogy Rita története kapcsán az édesanyát hasonló helyzetben lévő várandós kismamák is megkeresték, szerettek volna olyan valakivel beszélgetni, akinek ugyanazokkal a komoly kérdésekkel kellett szembenéznie a várandósság során, mint nekik – meséli Hajni. Kiemeli, hogy Enikő ilyenkor saját történetét és döntésének okát mondhatta csak el, arra természetesen nem tudott garanciát adni, hogy más családoknál is hasonló csoda történik. Főleg mert a Dandy Walker-szindróma általában súlyos következményekkel jár.

 – A szülők Rita iránti aggodalma az évek során csillapodott, már bátran hagyják balettozni, teniszezni, a trambulinban ugrálni, bár sajnos egy éve kiderült, hogy epilepsziás, alvás közben jönnek a rohamai, úgyhogy most megint koncentráltabban figyelnek rá. Főleg az apuka, Attila ugrik éjszaka minden kis zajra – mondja a szerző. Hajni a család története kapcsán elgondolkodott azon is, mennyire bonyolult téma az abortusz, milyen sokféle élethelyzetben, milyen sokféle kérdést és választ hozhat.