„De…”

Diósi Árpádot a Magyar Szó főszerkesztő-helyettese kérte meg arra, hogy írjon cikket a nőkről a nőnap alkalmából. Mivel 45 éves férfiként nem tartotta magát a téma szakértőjének, a kérésen már elsőre is meglepődött, majd amikor leült számítógépe elé, egyre inkább azt érezte: ez a feladat bizony nehéz. A gondot az okozta, hogy a cikket a tőle megszokott módon kezdte el írni, dicsérve, úgymond simogatva a nőket. Aztán ahogy haladt előre a munkával, ráeszmélt: ilyen cikket egyszer már írt.

„Valóban ez történt, hamar kiderült, hogy két éve is én jegyeztem a nőnapi vezércikket. Ezt követően kezdtem el gondolkodni azon, hogy miről szóljon a mostani írásom. Hogy mit tudnék én nőtlen férfiként elmondani a nőkről. A cikket végül olyan gondolatokra fűztem fel, amelyek a fejekben általánosságban is ott motoszkálnak, csak éppen nem mondjuk ki őket. Például hogy a nők még mindig egy férfiközpontú világban élnek, ahol még mindig a férfiak mondják meg, milyennek kell lenniük. Ahol a nők még ma sem kapják meg ugyanazokat a jogokat és lehetőségeket, mint a férfiak, és közülük sokan még most is erőszakot szenvednek el a teremtés állítólagos koronáitól” – mondja Árpád.

A szerző fontosnak tartotta kiemelni, hogy nőkkel kapcsolatban még ma is egy régi sztereotípiát babusgatunk, igazából ugyanott tartunk, ami miatt, illetve ami ellen a nőnap van. „Nem jó, hogy azt gondoljuk, egy nőnek körülményektől függetlenül áldozatkésznek és kedvesnek kell lennie. Az sincs rendben, hogy ezen a napon a férfiak megköszönik a nőknek, hogy takarítanak, mosnak és főznek, gyermeket nevelnek. A nőnap nem erről szól. Inkább azt kell megköszönnünk és elismernünk, hogy a nők kiállnak magukért, mernek álmaikért élni, önmaguk lenni. Hogy küzdenek azért, hogy a társadalomban ugyanolyan jogaik kegynek, mint nekünk, férfiaknak. Mert akármennyire triviálisnak is hangzik mindez, még ma is vannak társadalmak, amelyekben mindezt a nők nem élhetik meg” – mondja Árpád. A szerző sok visszajelzést kapott a cikk megjelenése után, a többségében olyan emberektől – elsősorban nőktől –, akik személyesen is ismerik őt. Pozitívan fogadták az írást, örültek, hogy jól közelítette meg a női egyenjogúság kérdéskörét.