A Külhoni Média a Családért-díj
2017.
májusi jelöltje:
Édes Erdély, itt lakunk
Miért dönt úgy egy család, hogy Magyarországról Erdélybe költözik? Miért jobb választás, igazibb otthon a budapestinél, a Csongrád megyeinél a Maros menti kis falu vagy a festői Stájerlakanina? Elmondja Ila Gábor és Magony Réka. Csatlos Tünde és Farkas-Ráduly Melánia írása a Nőilegben jelent meg. A külhoni Média a Családért-díj májusi győztes jelöltjei lettek vele.
Miért dönt úgy egy család, hogy Magyarországról Erdélybe költözik? Miért jobb választás, igazibb otthon a budapestinél, a Csongrád megyeinél a Maros menti kis falu vagy a festői Stájerlakanina? Elmondja Ila Gábor és Magony Réka. Csatlos Tünde és Farkas-Ráduly Melánia írása a Nőilegben jelent meg. A külhoni Média a Családért-díj májusi győztes jelöltjei lettek vele.
Farkas-Ráduly Melánia
Csatlos Tünde
Tizenegy éve harmadéves egyetemistaként kerültem egy Maros megyei napilaphoz, ahol az egyik kollégám előszeretettel hangoztatta a „Zöld vagy, Julis!” mondatot, ezzel is célozva a zsenge koromra. Azóta felnőttem, napi-, heti- és havilapnál dolgoztam, de televíziós és rádiós riporterként is bemutatkoztam. Jó néhány év után beláttam, hogy írásban szeretem és tudom a legjobban kifejezni magam, egy saját blogot is elindítottam, ahol elsősorban a magyar nyelv tisztán tartásával kapcsolatos írásokat teszek közzé. Ezenkívül különféle kiadványok tördelésével is foglalkozom, és ha szükséges, korrektúrázok is. A bemutatkozóból nem maradhat ki az egyik kedvenc időtöltésem, a tánc (standard és latin-amerikai táncok), amely lassan tíz éve állandó szereplője az életemnek. A férjem a partnerem, akivel eddig számos nem hivatalos és hivatalos versenyen vettem részt. Többször feltettem magamnak a kérdést, hogy hol van az otthonom. Temesváron, ahol több mint hét éve élünk? Vagy az egyetemi évekkel és a szakmai pályafutásom kezdeteivel fűszerezett Marosvásárhelyen? Esetleg Csíkszentdomokoson, ahová a gyökereim vezetnek? Bízom benne, hogy valamikor a közeljövőben erre a kérdésre is választ kapok. - Farkas-Ráduly Melánia
Miért dönt úgy egy család, hogy Magyarországról Erdélybe költözik? Miért jobb választás, igazibb otthon a budapestinél, a Csongrád megyeinél a Maros menti kis falu vagy a festői Stájerlakanina? Elmondja Ila Gábor és Magony Réka.
Gábor budapesti értelmiségi családba született a hetvenes évek közepén. Édesapja a magyarországi számítástechnikai szakma egyik ősfigurája volt, akinek, bevallása szerint, nem örökölte műszaki beállítottságát. Mivel azonban a zene mellett semmilyen „komoly” szakma iránt nem mutatott kellő szorgalommal társuló érdeklődést, végül mégis az atyai pályán kötött ki. A kilencvenes-kétezres években még kevesen dolgoztak ebben a szakmában, így nagyon sok fiatal viszonylag gyors karriert futhatott be.
Ila Gábor: a tökéletes helyre kerültem
– Én például harmincévesen már igazgatói pozícióba kerültem – meséli Gábor – az ezzel együtt járó juttatásokkal és felelősséggel együtt. A kellemes körülményeket nyilván nem nehéz megszokni, de a stresszes üzleti környezet és a 10–12 órás munkanapok törvényszerűen elmagányosítják, előbb-utóbb kiégetik az embert. Esetemben ráadásul mindez társult egy egyre erősödő belső alkotási igénnyel, amivel kompenzálni akartam egyszerre önmagam és a társadalom felé is. Világosan éreztem, hogy ha nem lépek meg egy jelentős, értékrendbeli változtatást, akkor vagy beleszürkülök, vagy beleőrülök a „rendszerbe”. Egyértelmű persze, hogy a karrieremnek voltak pozitív, nem anyagi jellegű hozadékai is, a végére például megszűnt a megfelelési kényszerem, így nem is izgatott az egész játék. Okafogyottá vált az ügy, amikor megkaptam, már nem érdekelt sem a státusz, sem az anyagi körülmények. Nyilván ez a helyzet is katalizálta a döntésemet.
Ez a pályamú eredetileg megjelent: Nőileg