A szklerózis multiplextől ma is tartanak az emberek, pedig ha kezelik, ma már jól együtt lehet vele élni. Réka is Zoli úgy vállalt három gyereket, hogy az édesanya betegsége az első baba születése után derült ki. Történetüket a Kossuth Rádió Vendég a háznál című műsorában mutatta be Süveges Gergő, az adás a Média a Családért-díj júliusi jelöltje lett.
A szklerózis multiplextől ma is tartanak az emberek, pedig ha kezelik, ma már jól együtt lehet vele élni. Réka is Zoli úgy vállalt három gyereket, hogy az édesanya betegsége az első baba születése után derült ki. Történetüket a Kossuth Rádió Vendég a háznál című műsorában mutatta be Süveges Gergő, az adás a Média a Családért-díj júliusi jelöltje lett.
Süveges Gergő újságíró, szerkesztő-műsorvezető, a Kossuth Rádió munkatársa. Négygyermekes édesapa, szerzője az Apakulcs című könyvnek. Ebben azokat az alapelveket mutatja be, amelyek bármilyen élethelyzetben segítik apák és gyermekeik egyre erősebb kapcsolódását. Az Apakulcs alapítójaként előadásokat és tréningeket tart.
Gergő több sorozatot is készít a Vendég a háznál műsorában. Foglalkozott már az örökbefogadással az apák szemszögéből, folyamatosan jelentkezik Apakérdések című sorozata, illetve bemutat olyan családokat, amelyekben az egyik szülő valamilyen sérüléssel, fogyatékossággal él. Ez utóbbiban volt már vak édesapa, újra járni és mozogni tanuló édesanya, illetve olyan házaspár, ahol a feleség egyik veséjét a férjének adta. Ennek a sorozatnak része Réka és Zoli története, akik az édesanya betegsége ellenére több gyereket is vállaltak. Az asszonynál nyolc hónappal az első baba születése után diagnosztizáltak szklerózis multiplexet, akkor jelentkezett az első shub (a szklerózisnál így hívják a pár napig vagy hétig tartó relapszusokat).
Három gyermekük született, Réka állapota pedig az új babák érkezése után mindig rosszabbodott – a shubok rendszerint 8 hónappal a születések után érkeztek –, de a betegséggel megtanult együtt élni a család. A szklerózis nem gyógyítható, de kezelhető, karbantartható. Réka másfél éve szinte tünetmentes: csak minimális látótérkiesést érzékel a legutóbbi rosszabbodás óta, külső szemlélőnek nem tűnne fel, hogy a család nehézséggel küzd.
„Rékáékat régóta ismerem, így nem volt nehéz kipuhatolnom, hajlandóak-e beszélni a történetükről. Úgy láttam, érdemes bemutatnom őket, a döntéseiket, a gondolkodásmódjukat. Hiszen épp azt példázzák, hogy még egy »rettegett« betegséggel is együtt lehet élni, az érintettek lehetnek boldogok, lehet nagy családjuk” – mondja Gergő. A szerkesztő-műsorvezető szerint Rékáékban az a fantasztikus, hogy semmiben nem különböznek egy átlagos családtól. Amikor éppen nincsen shub, a betegség szinte eszükbe sem jut. Persze Réka állapotát figyelembe kell venniük, amikor a család életét tervezik. Réka például jóval fáradékonyabb, amivel tisztában kell lenniük a nyaralások, kirándulások során.
Az asszony betegségét a kettő, öt- és nyolcéves gyerekek is ismerik, tudják, hogy édesanyjuknak olykor be kell mennie a kórházba, de ott meggyógyítják. Gergő kiemeli, hogy a család története remek példa arra, hogy noha mindenkinek mások az életkörülményei, az élet lehet szép és értékes. Számára a kérdés, amelyre Réka és Zoli története rávilágít, így szól: vajon azzal töltjük-e az időnk nagy részét, hogy a körülményeink miatt kesergünk, vagy azzal, hogy észrevesszük magunk körül és magunkban az életet és a számtalan örömforrást.