Az otthonokban nevelkedő fiatalok a kikerülés után gyakran talajt vesztenek, elkallódnak. Nem ez történt Timivel és Rajmunddal, akik két gyerekükkel nem csak a boldog család alapját tették le, hanem magukhoz vették Rajmund kisebb testvéreit is. Történetüket Bokor Klára mutatta a Ma7.sk felületén felületén megjelent írásában, amely a Média a Családért-díj decemberi külhoni jelöltje lett.
Az otthonokban nevelkedő fiatalok a kikerülés után gyakran talajt vesztenek, elkallódnak. Nem ez történt Timivel és Rajmunddal, akik két gyerekükkel nem csak a boldog család alapját tették le, hanem magukhoz vették Rajmund kisebb testvéreit is. Történetüket Bokor Klára mutatta a Ma7.sk felületén felületén megjelent írásában, amely a Média a Családért-díj decemberi külhoni jelöltje lett.
Bokor Klára a Ma7 médiacsaládnál dolgozik. Újságírással még a rendszerváltás idején kezdett el foglalkozni, először a Remény keresztény hetilapban publikált, később a paletta egyre bővült. Szeret utazni is, arról vetítéseket tart iskolákban, kultúrházakban és könyvtárakban.
Timi és Rajmund a párkányi gyermekotthonban nőtt föl, de ma már a szomszédos Nánán él bérelt családi házban. Született két gyerekük is, családjuk pedig azzal lett teljes, hogy magukhoz vették Rajmund testvéreit is, akik még az otthonban éltek. Történetükre a nevelők hívták föl Klára figyelmét, ők ugyanis a mai napig tartják a kapcsolatot a fiatal párral. A családot rendszeresen fölkeresik, Rajmundot időnként meglátogatják a munkahelyén is.
„A téma akkor kezdett el érdekelni, amikor elmondták, hogy kettejük története mennyire különleges. Nagyon kíváncsi voltam rájuk, a belőlük sugárzó életkedv pedig teljesen elvarázsolt. Főleg annak tükrében volt ez fantasztikus, hogy manapság jómódú fiatalok is hajlamosak a szülőket hibáztatni esetleges kudarcaikért. Timi és Rajmund nem tette ezt, ők szüleikre nem haragszanak, függetlenül attól, hogy elmondták, milyen körülmények között éltek velük” – mondja Klára.
Timi édesanyja például alkoholista volt, aki egyszer csak elment, magára hagyva hat gyerekét. A kicsiket korábban bántalmazta, még az iskolába is elfelejtette beíratni őket. Emiatt kerültek hárman gyermekotthonba – Timi ekkor nyolcéves volt – hárman pedig a nagynénihez. Rajmund családjának anyagi problémái voltak, a gyerekek nem tudtak még iskolába se járni. Közülük Rajmund volt a legidősebb. „Amikor bekerültek az otthonba, ő nem az önsajnálattal foglalkozott, hanem próbált a kisebbekre figyelni. Kishúga akkor volt egyéves, de szerencsére mindannyian egy csoportba kerültek. Ő öt évet töltöttem az otthonban, a testvéreim pedig nyolcat. Eleinte még látogatták őket a szőlők is, de aztán megritkultak, majd végképp elmaradtak a találkozások. Rajmund ennek ellenére sem neheztel szüleire, sőt ma még fuvarozza is őket annak érdekében, hogy az unokákat láthassák. Pedig ők ezt nem is akarták, de ő a szüleit is neveli” – emeli ki Klára.
A párkányi nevelőotthonban egyébként egészen családias környezetben élnek a gyerekek, a fiatalok főznek maguknak, ugyanúgy megosztják egymást közt a feladatokat, ahogy az a családokban is történik. Timi el is mesélte Klárának, hogy az intézményben rengeteget tanult, ma is az ott látottak szerint szervezi az életét. Az, hogy a család Rajmund testvéreit is magához vette, nagy ritkaság, ilyesmire csak elvétve van példa az otthonok életében. A fiatal párt a környezet is nagyon megbecsüli, az ismerősök, barátok mindenben segítenek nekik.