„Engem egyetlen dolog érdekel, minden mást leszarok”– apai útravaló a 13 éves, bulizni készülő lányomnak

A lányos apukák életében garantáltan eljön a pillanat, amikor ráébrednek: gyönyörű kincsük már nem csak az ő kicsi kincsük. Ez történt Gáborral is, aki azóta is hálás azért, mert nem múlt hónapban eszmélt rá a tényre, hogy ez elkerülhetetlenül bekövetkezik. Ahogyan azért is, mert lánya tízéves kora óta tudatosan hagyja, hogy beszélgetéseik során a mostanság aktuálissá váló témák bekússzanak gyereke fejébe.

„Fontosnak tartom, hogy a szülő ne telepedjen rá a gyerekére, ugyanakkor őt is, és saját magát is felkészítse arra az életszakaszra, amikor megkezdődnek a bulik. Ez ugyanis teljesen normális” – mondja. Hozzáteszi, hogy a szülők élete azért egyre nehezebb, mert minden olyan helyzettől tartanak, amit nem ismernek. Neki legalábbis ez a személyes tapasztalata. Ugyanakkor lehetetlen feladat előtt senki nem áll, a lényeg, hogy a szülő nyitott legyen, érdeklődjön, előre gondolkodjon, olvasgasson a témáról. Ha így tesz, akkor kiderül, hogy a dolog egyáltalán nem horrorisztikus. A lényeg, hogy a gyerekek tudják: bárhol, bármilyen buliban vannak, vigyázzanak egymásra, figyeljenek azokra, akikkel érkeztek. Ha pedig verekedés van, akkor ne próbálják meg kivárni annak végét, hanem azonnal távoznak. És ami a legfontosabb: ha mégis bajba kerülnek, akkor ne féljenek fölhívni szüleiket, és segítséget kérni. Ehhez viszont az kell, hogy biztosak legyenek abban: apjuk és anyjuk nem fog hisztériázni vagy balhézni, nem fogja őket kioktatni vagy barátok előtt megalázni.

„Erre a gyerekeket nevelni kell, fel kell készíteni. Jómagam a beszélgetésekben hiszek, nem a tiltásokban. Persze vannak dolgok, amiket tiltani kell, de a lényeg nem ez, hanem a jó kommunikáció, a közös kompromisszumok és a vállalások” – hangsúlyozza Gábor. Az időben megkezdett beszélgetések azért is fontosak, hogy a gyerekek később is beszélgessenek majd velük. Így lehet elkerülni azokat a helyzeteket, hogy a kamaszok már csak azért se kérdezzenek, mert eleve azt gondolják: problémáikat felesleges elmondaniuk a szülőknek, azok úgysem tudnak segíteni. Vagy éppen annyira cikinek vagy kellemetlennek tartsanak egy helyzetet, hogy ne merjék elmondani. Pedig a felnőtteknek általában sokkal többféle megoldási ötletük lehet egy stresszhelyzetre, mint gyerekeinek.