Erősebb leszel, mert elfordul a tekinteted magadról

Miki átlagos fiatal apuka, feleségével együtt két kislányát neveli: egyikük négyéves múlt, másikuk húsz hónapos. Születésük előtt ikreiket magzatként elvesztették, így a család a gyászt is megtanulta kezelni, feldolgozni. – Az egyetemen évfolyamtársak voltunk, így Miki az ismeretségi körömből került ki. Személye azért fontos, mert korábban, amikor első gyermekeiket várták, egy utcányira laktam tőlük. Amikor a tragédia történt, a környéken nem voltak rokonok és ismerősök, így én mentem be feleségéhez, Nikihez a kórházba. Ugyan nem voltunk a legközelebbi barátok, de ez a pillanat valahogy összecsomózott minket – mondja Eszter. A szerző ezt követően látta, hogy Miki és felesége hogyan küzdött meg a nehéz helyzettel, milyen hittel és bizalommal fordultak egymás és az élet felé. Emiatt volt számára magától értetődő, hogy vele is szeretne interjút készíteni.

– Az a fajta derű, illetve bátorság, ami az ő házasságukban jelen van, már nem ígéret, hanem bizonyíték. Jó bemutatni a nyilvánosságnak, mert érdemes tőlük ellesni. Azt nem mondom, hogy ezt automatikusan el is lehet tanulni, hiszen mindenki a saját útját járja, nehézségeit a maga módján küzdi le. Viszont Mikiék életszemlélete és hozzáállása mindenképp példaértékű – emeli ki Eszter. Hozzáteszi: kapcsolatuk története olyan, mint amikor egy vízállónak reklámozott karóráról kiderül, tényleg vízálló. Amikor az ember lemerül vele sok száz méter mélyre, nagy nyomás alá, az akkor is kitartóan működik. Ugyanez érződik Mikiéken.

Az „Én vagyok az apád” blog azért helyezte a fókuszt az apákra, mert Eszter azt tapasztalta: barátnői férjhez mentek, gyerekeik születtek, a családok hétköznapjairól viszont csak ők meséltek neki. Egy idő után elkezdte zavarni, hogy a férjek oldaláról semmit nem tud, a beszámolók mindig egy szemszögből érkeznek. Ez adta a blog elindításának ötletét. Főképp mert rájött: az apákkal sokkal kevesebbet foglalkozik a média, a hétköznapi apák bátorságát, felelősségvállalását, érzéseit, örömteli jelenlétét és vagányságát pedig végképp nem mutatják be. Ha jelennek is meg interjúk, akkor azokat közismert férfiakkal készítik, ugyanazok a szereplők kerülnek sorra újra és újra – pedig a hétköznapi apák élete is sok olyan csodát rejt, amit érdemes láttatni.