Fiús anyák, lányos apák

Mindig lányt akart, sosem merült fel benne ennek ellenkezője. Aztán természetesen két fia született. „Életem tragédiája. Na jó, nyilván nem” – nevet fel Sári, amikor a témaválasztásról kérdezzük. Mint mondja, húga van, nála fiatalabb fiú pedig nem is volt soha a családjában. Kisfiúkkal kizárólag rokonságon kívül találkozott, de őket különösebben nem figyelte meg, nem tudta, hogyan kell bánni velük. Emiatt rettegett attól, hogy fia lesz, de azt azért tudta: minden neki sem jöhet össze.

„Úgy voltam vele, hogy ha fiam lesz, akkor legyen nagyon menő fiam. És így is lett. A nagyobbik négy és fél éves, a kisebbik kettő. Azt ugyanakkor érzékelem, hogy minden anya azon pörög, hogy adott nemű gyereke szülessen. Az egyik ismerősöm is ezzel volt elfoglalva, pont most várja a babáját. Az billentette ki ebből az állapotból, hogy kapott egy rossz vizsgálati eredményt, további szűréseket kellett végeztetnie. Amíg arra vártak, egy pillanatig sem jutott eszükbe, hogy fiú vagy lány legyen, egyedül az volt fontos nekik, hogy egészséges legyen. Mert tényleg csak ez számít. Még ha ez akkora klisé is, hogy nem lehet nála nagyobbat mondani” – mondja Sári.

Neki egyébként az ismerősök kevésbé feszegetik annak kérdését, hogy adott nemű gyereket szeretnének, tudják ugyanis, hogy amikor nagyobbik fia megszületett, néhány hétig a csecsemő intenzíven kellett tartani. „Szerintem sokan tapintatlanságnak tartanák, ha ilyesmiről beszélnének, pedig engem ez a téma már nem kavar fel. De ettől függetlenül ránk is maximálisan igaz, hogy tudjuk, csak az egészség a fontos, nem az, hogy fiú vagy lány érkezik. Ez harmad-negyedrangú dolog” – emeli ki Sári. Véleménye szerint az, hogy ki milyen gyereket szeretne, főképp az alapján dől el, hogy milyen családi háttere van, milyen korábbi élménye, tapasztalata van volt. Például ha valaki ideálisnak találta azt a környezetet, amelyben fölnőtt, akkor maga is hasonló családot szeretne.