Gyerekkel. Gyerek kell! 

Viktória 3 éves korában került a Sámuel Alapítvány gyerekotthonába, édesanyjától akkor vették el amiatt, mert elhanyagolta őt. Gondját édesapja sem viselte, őt már kislányként sem ismerte. Korábbi életéhez képest az otthon pozitív változást hozott, nevelőnője nagyon szerette, jó kapcsolatban volt a gyerekekkel is. Élete igazi fordulatot viszont akkor vett, amikor 9 évesen örökbe fogadták.

„Ez volt Viktória legfőbb vágya, minden este azért imádkozott, hogy igazi családja legyen. Történetét egy közeli ismerősöm ajánlotta, és én egyből azt éreztem: érdemes lenne ezt bemutatni” – mondja Magdolna. A riporter azért tartotta ezt fontosnak, mert ez esetben nem örökbefogadó szülőt szólaltathatott meg, és nem is olyan gyereket, aki az örökbefogadására nem is emlékszik, hanem egy olyan felnőttet, aki már nagyobbacska lányként került szerető családhoz. Kicsit izgult, hogy felkérését elfogadja-e kiszemelt interjúalanya, de Viktória szívesen mesélt történetéről.

„Leginkább az érdekelt, hogy ő maga hogy emlékszik vissza erre az időszakra. Minden egyes mozzanat megmaradt benne, csillogó szemmel mesélte, hogy édesanyja és édesapja egy albumban kapta meg a gyerekek képét, és egymástól függetlenül választották ki őt mindketten. Viktória hatalmas hittel rendelkezik, reméltem, ez átjön a kamerán keresztül: nagyon kevés emberben van olyan erő, mint benne” – emeli ki Magdolna. Tudni kell azt is, hogy a szülők általában kisebb gyerekeket választanak, de ő kilencévesen is hitt abban, hogy ha imádkozik, valaki haza fogja vinni. Történetéből egy olyan kislány képe rajzolódik ki, aki végig bízott abban: megtörténhet a csoda az életében.

Viktória szülőanyja ukrán asszony volt, gyerekkorában nem is tudott magyarul, de amikor új családjához került, a környezetében mindenki segített neki: külön foglalkoztak vele a tanárok, az iskolás gyerekek is szeretettel fogadták. Az egész falu támogatta abban, hogy beilleszkedhessen és megtanuljon magyarul, aki pedig történetét nem ismeri, abban föl sem merül, hogy más az anyanyelve. Viktória már maga is családanya, és nagyon örült annak is, hogy édesanyja, aki örökbe fogadta, legalább általa átélhette a gyerekáldást. Mert neki ebben nem lehetett része, de unokája születését végigkísérhette, foghatta már az egészen pici babát is.