Ha nem nézünk szembe egy fájdalommal, az tovább dolgozik a lelkünkben

Őszinte és felkavaró vallomásában a függőségekről, azok veszélyeiről, a csapdahelyzetekről, a belőlük való szabadulás lehetőségéről és az elkerülési stratégiákról beszélt Horváth Gábor, aki egykori érintettként közvetlenül is megtapasztalta, miről szólnak és mivel járnak a szenvedélybetegségek. Az adás egy függőségekről szóló sorozat részeként készült el. „Ez a téma nagyon aktuális, ezért foglalkoztunk vele kiemelten. Olyan embereket szerettünk volna bemutatni, akik valamilyen módon maguk is kötődnek a függőségekhez és azok gyógyításához. Elsősorban olyan megszólalókat kerestünk, akik miután megszabadultak saját szenvedélybetegségeiktől, maguk is segítőkké, szakértőkké váltak. Olyan alanyaink is voltak, akik családtagként tapasztalták meg a függőséget, és ahhoz kapcsolódóan kezdtek el érintetteket támogatni” – mondja Eszter.

A szerkesztő kiemeli, hogy akik a műsorban saját szenvedélybetegségeikről beszéltek, azok szinte mind családi mintát követtek, vagy pedig arról számoltak be, hogy függőségük rossz családi működésekből, transzgenerációs sérülésekből fakadt. Emellett sokat számít a személyes érzékenység is. Például vannak, akiket jobban megvisel egy családi tragédia, és ilyen esetekben az alkoholhoz nyúlnak. De az is lehet ok, hogy valakinek például volt egy beteg testvére, akivel a szülők többet foglalkoztak. Mert akár ez is kompenzálódhat úgy, hogy az érintett szenvedélybeteg lesz.

„Bár a függőségek nagyon komolyak és mélyek lehetnek, van belőlük kiút. Fontos az is, hogy a szülők tisztában legyenek azzal, mit tehetnek azért, hogy gyerekük ne üljön föl a függőségek hullámvasútjára. A megelőzést a jó családi kapcsolatok mindenképp segítik, ahogyan az is, ha a szülők tisztában vannak azzal, miképp kell a gyerekükkel az egyes témákról beszélgetniük. Elengedhetetlen az is, hogy a gyerekek el tudják mondani, mi foglalkoztatja őket, ne kerüljenek bele egy olyan spirálba, amelyből már nehéz kijönni. A jó családi kapcsolatoknak van gyógyító hatásuk is. Ez így van felnőttkorban is, a támogató háttér ott is fontos. Ellenpólusként első körben a személyes Isten-kapcsolat is támaszt jelenthet” – mondja a szerkesztő. Utóbbi Gábor esetében is adott volt, a hit nála is segítette a felépülést. Ma már háromgyerekes apuka, adventista lelkészként és mentálhigiéniés, addiktológiai szakemberként az egyház szenvedélybeteg-rehabját is ő vezeti. Ott is komoly értéke van annak, hogy egykori érintettként tud beszélni a gyógyulásról, és személyes tapasztalata miatt a függők problémáit, nehézségeit is érti, átérzi.