Kisbabájával együtt gyalogolta végig a Kéktúrát Judit, azóta sem tud leállni

Mellik Éva maga is anyuka, a potyautas túrákról pedig anyukacsoportok tagjaként szerzett tudomást. Mivel gyerekei már nagyobbak, a hordozós kirándulások személyesen nem érintették, de újságíróként felkeltették a figyelmét. „Az ötletet nagyon klassznak tartottam, irigylem azokat az anyukákat, akik részt vesznek az ilyen túrákon. Emiatt gondoltam azt, hogy érdemes hírét vinni, népszerűsíteni. Ez fontos, mert az anyukák – még ha ez nincs is feltétlenül így – gyakran érzik azt, hogy be vannak zárva a négy fal közé, egyedül vannak. Rengeteg olyan energiájuk van, amit a baba mellett nem tudnak kiadni magukból. Az ilyenkor összegyűlő feszültségeket a kirándulások mindenképpen oldják, segítik azt is, hogy a kismamák társaságban legyenek, beszélgethessenek egymással” – mondja Éva.

A videoriport is egy túrán készült, ahol a potyautas csapatot kamerával kísérték végig. A kismamák babával a hátukon, mindennel felszerelkezve rótták az utakat és mászták a hegyeket. „Jó pár órát és jó pár kilométert mentünk velük, izzadtam én is, pedig én nem cipeltem gyereket. A program nem teljesítménytúra, de az anyukák nagyon szép tempóval mentek, hihetetlenül lelkesek voltak, nagyon élvezték a gyaloglást” – mondja a riporter.

Bár babák felnőtt korukban magukra a túrákra nem fognak emlékezni, de az biztos, hogy életükre hosszabb távon is hatással lesz az élmény. Fontos ugyanis, hogy az embereket pici korukban milyen hatások érik, hogy milyen gyakran tudnak kontaktusba kerülnek az édesanyjukkal. A túrázásnak plusz előnye, hogy az anyuka és a kisbaba tiszta levegőn, stresszmentes környezetben van. Ez segíti a megnyugvást, ellazulást, ami kihat a család teljes életére. A gyerekek a természettel is megismerkedhetnek, korán megszerethetik azt. Éva példaként hozza fel azokat a kismamákat, akik nem csecsemő, hanem már nagyobbacska gyerekeiket vitték magukkal. Az ő babáik már megfogták a faleveleket, megálltak és megtapogatták a fák törzsét, lehajoltak a virágokhoz, meg is szagolták azokat. „Megálltunk egy pataknál is, ott akik tudták, kivették a babákat a háti hordozókból, és mivel nagyon jó idő volt, betették őket a patakba. A kicsikkel kézen fogva tudtak mezítláb mászkálni a köveken, olyan ingerek érhették őket, amelyek sokat számítanak a kisgyerekek életében, de velük egyre kevesebbet találkoznak, főleg azok, akik városban élnek” – emeli ki Éva.

Mivel a potyautas túrákat kitaláló anyukának több gyereke is van, ők pedig folyamatosan nőnek – a túrákra egészen óvodáskorig vihetők gyerekek –, a kirándulások várhatóan még sokáig rendszeresek lesznek, és az is valószínű, hogy a bekapcsolódó anyukák önállósodni kezdenek, maguk is szervezni fognak ilyen programokat. Az is lehet, hogy a gyerekek növekedésével átalakulnak a túrák, és családi programként folytatódnak.