Köszönöm neked, leukémia!

V. Kulcsár Ildikó gyakran választ riportalanyt olvasói levelek alapján, de Mester Attila történetét egy ismerőse ajánlotta a figyelmébe, mert tudta, családi ügyek iránt igencsak elkötelezett. „Ő adta kezembe Attila MesTerápia című könyvét, ami egyfajta segítő könyv betegeskedő kapcsolatban élő embereknek. A kötet elején röviden szerepelt saját története is, abból tudtam meg, hogy a szerző egy fiatal tanár, aki túl van a leukémián” – mondja Ildikó. Hatott rá az is, hogy tisztában volt azzal: a fiatalember az iskolában is nagyon közkedvelt, a felépüléséért a diákok is fohászkodtak. Kiérdemelte a pedagógus Oscar-díjat is, ami olyan elismerés, amit a diákok ítélnek oda arra érdemes tanároknak. Viszont leginkább az fogta meg, hogy Attila szerint a leukémia jót tett a családi életüknek.

„Tudjuk, ha egy kapcsolat nincs virágjában, és még egy betegség is beköszönt, annak általában nincs jó vége. Az ilyen történetek jellemzően nem úgy zárulnak, hogy a házasság újra szép lesz, és a pár előtt új korszak nyílik. Attiláéknál viszont ez történt. Amikor megkerestem, egyből nyitott volt, tetszett neki a riport ötlete, szívesen mesélt a kamaszkori szeretetéhségéről, a sportsikereiről, a csodával határos testi és lelki gyógyulásáról” – mondja Ildikó. Attila beszélt a családi életéről is, elmondta, hogy a betegsége előtt legyőzték őket a hétköznapok, mindig rohantak és feszültek voltak, csak a munkával, a mindennapi teendőkkel foglalkoztak. Ekkor „érkezett” a leukémia. A terápia harmincnapos kórházi kezeléssel indult, onnantól kezdve a gyerekekkel kapcsolatos feladatokat kizárólag a felesége, Ancsi látta el. Férjét is meglátogatta minden nap, rengeteg szeretet és törődést adott. A csontvelő-transzplantáció után Attilának steril környezetben kellett lennie, így Ancsi a közelben bérelt ki egy lakást, a gyerekekkel ott várták ki az apa felépülését. Férjét minden nap felkereste űrhajósra emlékeztető öltözetben, maszkban, kesztyűben.

„Így derült ki, hogy kettejük között nagyon erős a szeretetkapocs, csak azt beszennyezte a mindennapos futás, rohanás. Kitartásuk nagy tiszteletet ébresztett bennem, fantasztikus, hogy ennyi erejük volt annak ellenére, hogy házasságuk nem a fénykorát élte” – emeli ki Ildikó. Fölidézi egy ügyvéd barátját is, aki azt szokta mondani, hogy a válásoknak legalább fele úgynevezett bosszúválás, ami azért történik, mert valakit megbántottak vagy megcsaltak. Pedig lehet, hogy az érzelmi kapocs a hirtelen felindulásból elkövetett válások mögött is megvan… Emiatt fontos, hogy legyen valami, ami a családokat kimozdítja a mókuskerékből, hogy legyen idejük az elmélyülésre. Attiláéknál ezt abszurd módon a betegség tette lehetővé, annak hatására gondolták át, mit jelent nekik a társuk, és hogy milyen végtelenül fontosak egymás számára. Ezeket a kérdéseket a hétköznapi rohanásban nemigen tesszük fel magunknak, pedig ez – ahogy Attiláék története is mutatja – visszaboszorkányozhatja a régi érzelmeket, és új minőséget hozhat létre.